Csang Hsziang, Hupej örökségvédelmi és régészeti intézetének munkatársa szerint a sírhelyeket a Nyugati Csou-dinasztia (i.e. 1046-771) idejének végén, vagy a Tavasz és Ősz korszakában (i.e. 771-476) emelték. A sírokat később kifosztották, majd összeomlottak.

"A senek mindössze a fele maradt meg, de tisztán láthatóak rajta a húroknak szánt lyukak" - mondta a szakember. Hozzátette: "ez a valaha feltárt legrégebbi példány Kínában. Gyönyörűen kiképzett hangszer, amely a 27 évszázaddal ezelőtti Kína magas zenei színvonalát bizonyítja".

A régészek egy 4,7 méter hosszú gerendát és sárkány-, valamint főnixmotívumokkal díszített harangmaradványokat is találtak. "Soha nem bukkantunk még ekkora piencsung-készletre" - mondta a lelettel kapcsolatban Fang Csin, az intézet vezetője.

A sírhelyek egy több mint egy négyzetkilométeren elterülő temetőben találhatóak. A szakemberek jelentős számú bronzmaradványt, néhány kerámiát és lovas szekereket is találtak a területen.