Nők, posta, alkohol
Charles Bukowski húsz éve halott. De már az is csoda volt, hogy élt. Hetvenhárom évet hosszabb-rövidebb alkoholmámorban. Folytonos másnaposságban. De néha az anatómia is hajlik a csodára. Engedményt tesz a tehetség előtt, behódol a nyers és karcos talentumnak. Csütörtök este a Katona József Színház zsúfolt előterében idézték meg a magyar rajongói az életet oly látványosan élő és cinikusan tagadó „éhező művészt”.
Az est apropója, hogy Bukowski újabb esélyt kapott. A Trubadúr Kiadó az immár megszűnt Cartaphilus után másodjára indítja el magyarul az életművet. Új és igen tetszetős köntösben, s mindegyik borítón egy foltot hagyó pohár aljával, már a miheztartás végett. Eddig az állítólag három hétig írt, önéletrajzi ihletésű Posta és egy válogatás (Vegyes felvágott) jelent meg, amelyből az utolsó tíz év termésébe nyerhettünk bepillantást, főként a költő Bukowski műveibe.
Most pedig a Posta kvázi folytatása, a Nők, amely az írói sikerek első éveiről mesél a hűséges alteregó, Henry Chinaski tomácsolásában. A sorozatot tíz kötetre tervezik. Van is miből meríteni, hiszen Bukowski meglehetősen termékeny író volt. Hat regényt (mind olvas ható magyarul), több ezer költeményt és több száz novellát jegyez. Ehhez nem akármilyen szerencse is kellett. Az, hogy egy kis amerikai kiadó vezetője kirángassa a postai munkából, és havi száz dollárt fizessen élete végéig azzal a feltétellel, hogy ezentúl az íráson (és az iváson) kívül mással nem nagyon törődhet.
Ma már a magyar olvasók is hálásak lehetnek a jó szemű kiadónak, hogy előállt az ajánlattal, mert Bukowskit pillanatok alatt meg lehet szeretni. Így is lehet írni?! Talán ez a legtöbb olvasó első reakciója, ahogy annak idején a fordítója, Bajtai Zoltán (és Pritz Péter) is döbbenten habzsolta a sorait. Prózájában nincs semmi póz, posztmodern trükk, önmagukba fulladó körmondatok, önkényes sík- vagy időváltások. Versei novellaszerűek, novellái kicsit versszerűek. De egy pillanatig sem teszi az eszét. Nem harcol úgy, ahogy a beatköltők tették.
Nem olyan keresett, mint a nagy apostol, Ginsberg. A Postát egy könnyű délután alatt el lehet olvasni, s aztán már vesszük is elő a következőt. Gördülékeny jelentés a mindennapi élet gödréből. Tar Sándor Amerikában. Kicsit lazább, kicsit cinikusabb kiadásban. Magyarországon három-négyezres, ám annál kitartóbb olvasótábora van (első magyarított regénye, a Ponyva 2005-ben jelent meg). De talán most jött el igazán az ő ideje. Amerikában is csak az utóbbi 15 évben kezdték el felfedezni. Halála idején nem állt meg egy pillanatra az irodalmi élet, s csak kevesen gyászolták az amerikai irodalom „mocskos öregemberét”.
Betudható ez annak is, hogy sosem tartozott semmiféle irodalmi csoportosuláshoz (még a beatnemzedékhez sem), nem voltak íróbarátai, és rajongói közül is legfeljebb a kékharisnyákat engedte közel magához. Utálta az egyetemi felolvasásokat, bár azért elfogadta a meghívást. Hogy aztán újra és újra feltegyék neki: Miért ír,Mr. Bukowski? És érkezzen a válasz: Jöhet a következő kérdés! Az esten Kulka János, Pion István és Simon Márton idézte meg a műveit. Majd a fordítók beszéltek arról, mikor és hogyan döntötték el, hogy magyarul is megszólaltatják Bukowskit. Pritz Péter ’94 nyarán Los Angelesben már arra is készült, hogy interjút kér tőle.
Tudta a lakcímét és ami még fontosabb, a környéken lévő öt kocsma helyét is, ahol megfordulhatott. De előbb a könyvtárban, Bukowski menedékhelyén még bele akart lapozni a Nőkbe, ám annak végén egy ceruzával írt bejegyzés fogadta: 1994. március 9., Bukowski halálának dátuma. Azóta támasztja fel mindennap újra és újra. Eleinte magánszorgalomból, aztán már a Cartaphilus szerkesztője, Szász Zsolt felkérésére.
És ahogy az lenni szokott az efféle emlékesteken, maga a mester is tiszteletét tette. A videobejátszásban épp azt mesélte el, hogyan nézte végig, ahogy valaki szépen megkötött nyakkendővel, lassítva elsuhan az ablaka előtt. Az öngyilkosság leírása akár egy novellának is beillene. De hát ilyen volt ő: ahogy írt, úgy beszélt és adott elő. Majdhogynem nyomdakészen. Gyakorlás nélkül. Mintha az élet sem volna több laza ujjgyakorlatnál.
