Cseh Tamás kocsmái

Nem zenélünk, nem énekelünk – mondja Merker Dávid szociológus az Iskola utca sarkán, és ez nem fenyegetés. De nem is nyugtatgatás, egyszerű tényközlés.

Aki ismeri a Hosszúlépés városi sétáit, azt nem is lepheti meg különösebben a mondat; mert biztosan nem azért jön el a nevezett csapat Cseh Tamás-túrájára a Vízivárosba, hogy együtt énekelje a többiekkel mondjuk a Budapestet. Hanem hogy a kellemesen fárasztó urbán gyaloglás után érdekességekkel a szívében térjen haza. Ez egyébként nem csak a dalszerzőhöz kapcsolódó séta esetében van így.

Merker Dávid a helyszínen készült képet mutat, amelyen Cseh egy ötszázas FIAT-ba készül beszállni
Merker Dávid a helyszínen készült képet mutat, amelyen Cseh egy ötszázas FIAT-ba készül beszállni

– A Hosszúlépésnél mindig azzal foglalkozunk, amit szeretünk, amihez valamelyikőnk személyesen is kötődik. Cseh Tamás esetében ez a kötődés éppen nekem volt meg közülünk – mondja a korai harmincas Merker, aki persze tudja, hogy számos kortársa is így van ezzel, egyáltalán: hogy Cseh Tamást sokan szeretik, sokan kíváncsiak rá. A privát érdeklődésen túl pedig azért is jött létre a dalnok vízivárosi éveit bemutató program, mert az életmű korai szakaszáról beszélvén a Kádár-korszak középső része, az éra nihilizmusa is jól illusztrálható Merker szerint.

A harmadik ok prózai: annak idején a Café Budapest Fesztivál is felkérte a szervezetet a séta megszervezésére. Akkor még úgy volt, csak néhány alkalomra futja, de a folyamatos érdeklődés napirenden tartotta a körülbelül kétórás programot. Talán a legnépszerűbb sétájuk ez, ami abból is látszik, hogy Merker éppen önkénteseknek „tanítja be” a séta útvonalát, mert „nem tudok már ennyit tartani”. Amellett, hogy elmondja nekik, egy-egy állomáson milyen információkat érdemes mindenképpen megosztani a sétapartnerekkel, arra is figyelmeztet, hol tanácsos pihenőidőt hagyni, milyen hangerő szükséges a nagyobb csoportok esetében, s hogy milyen kérdésekre számíthat a sétavezető.

Azért éppen a Vízivárosból indulunk, mert bár ez a főváros egyik legkonzervatívabb környéke, Cseh Tamás pályájának kezdeti időszakában mégis a budapesti underground ifjúsági kultúra egyik központja volt ez a városrész, vagyis az énekes életét meghatározó helyszíneken keresztül erről is lehet beszélni. Így hát a híres Iskola utcai, Bereményi Gézával közös albérleten túl, ahol az első közös dalok születtek, a Batthyány tér mögött is időzünk keveset, ahol a közelben lakó Cseh Tamás akkori kedvenc kocsmáit találjuk.

Az Angelikát például, ami akkoriban még jóval kevésbé számított procc helynek, esetleg a Jeneit vagy az Isolabellát, mely ma is ezt a nevet viseli, kicsit odébb meg ott a Csarnok büfé, ami most már Nagyi Palacsintázója néven fut. Itt még arra is van idő egyébként, hogy a korabeli vendéglátóipari struktúráról beszélgessünk, egyebek mellett arról, hogyan próbálta szétzúzni a törzsasztalok, a szabadság kis kocsmai köreinek „rendszerét” a szocializmus.

A Horgásztanyánál, majd a Párizs Kertjénél is megállunk, itt meg a Kex együttesről van szó: a hatóságokkal nem éppen jó kapcsolatot ápoló Baksa Soós Jánosék egyik koncertjének szünetében lépett fel először Cseh Tamás. Előkerülnek régi cikkek az Ifjúsági Magazinból, a Magyar Ifjúságból, később, az Andrássy-palotában pedig Cseh Tamás és az állambiztonság viszonyáról beszél Merker. Például arról, hogyan állítottak rá ügynököket, illetve hogyan próbálták beszervezni az énekest, meg arról, mi is volt pontosan a pisztolyügy. (Még fegyverkereső, titkos házkutatást is tartottak lakásában a belvédelmi szervek, mert valaki látott nála egy játék pisztolyt.)

A Még kér a nép című Jancsó-film forgatása kapcsán az is kiderül, hogyan került kapcsolatba a nemrég elhunyt rendező Cseh Tamással. Aztán feljutunk a Várba, a Dísz térre, a városligeti kezdet után ugyanis a közelben működött a Gyurkó László vezette Huszonötödik Színház, a rendszeres Cseh–Bereményi-estek első helyszíne. Sokat megtudunk itt a nehézségekről, melyek az első nagylemez kiadását övezték, a korszak könnyűzenei struktúrájáról, az ORI–OSZK–Sanzonbizottság „szentháromságáról”, a Hanglemezkiadót vezető Erdős Péterről. Az utolsó állomás pedig az egykori Ifjúsági Park, melynek hírhedten pofozkodó főnökét, a később sikkasztásért hat évre leültetett Rajnákot Cseh Tamás is megénekelte.

Színes sztorik, újságcikkek, korfestés. Fel sem tűnik, hogy már két órája rójuk az utcákat, s közben eltelik öt-hat esztendő is. Az Ócska cipőt először legfeljebb a szomszédok hallhatták, aztán a házibulik ugyancsak nem túl népes tábora élvezhette, de néhány éven belül már több ezren, később pedig az egész ország megismerhette az azóta legendássá vált dalokat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.