Már Széchenyi István is a női olvasókat szólította meg Hitel című könyvének előszavában ezzel is rásegítve arra, hogy eszméi a férfi olvasók körében is elterjedjenek. Manapság harcos és kevésbé harcos feministák gyakran beszélnek a nők irodalmi/művészeti egyenjogúságáról: talán ennek, talán az idővel lazuló macsókultusznak, az ebből fakadóan változó olvasói szokásoknak köszönhető, hogy ma a magyar irodalomban nagyjából kiegyenlítettek a nemi viszonyok.

Azt a csapdát – néhány fundamentalistát leszámítva – már mindenki elkerüli, hogy a női és férfi irodalom jegyeit formalista módszerrel próbálja körülhatárolni, de miért is tagadnánk, hogy a szerző biológiai/társadalmi neme átüt a szövegen: ez kimondottan az esztétikai élvezet egyik forrása lehet. Persze akkor és csakis akkor, ha a szöveg ettől függetlenül jól megírt, erős, hiteles anyag.

Szunyog Zsuzsa első prózakötete par excellence női irodalom: érzéki, szeszélyes és csacska, áradóan érzelemteljes, változatos, kiismerhetetlen. Már a cím is a nőiesség esszenciát ragadja meg: az egyszerű alliteráció a kötetben újra és újra feltámadó szél metonímiája is; abban pedig, ahogy ez a szél játékosan meg-meglibbenti a szoknyát, nemcsak az erotika, de a tenger által szimbolizált végtelen vágy is megjelenik.

A könyv különálló elbeszélésekből áll, ám a kötet tagolásának ebből a szempontból nincs nagy jelentősége: a töredékes, apró rezzenéseket megmutató, jelzésszerű történetekbe bele-belekezdő, ám azokat inkább csak felvillantó szövegdarabok élesen elkülöníthető kezdet és vég nélkül, mintha csak a nyelvnélküli csendből felbukkanva szólalnának meg. A szövegek nagyjából háromnegyede nélkülözi a központozást, elbizonytalanítva, folyamatos értelmezői billegésben tartva az olvasót: ugyanakkor a munka, amit el kell végezni a befogadásakor, egyáltalán nem terhes.

Nem unalmas posztmodern műfogás ez, hanem a tematikusan is megjelenő lebegés érzékivé, az olvasói tapasztalat szintjén valóságossá tétele: a kötet ugyanis rengeteg anya- és néhány apakép felmutatásával ír meg töredékesen viszonyrendszereket, viselkedésmintákat. „Anyámok számozatlanul” – az első szöveg címével frappánsan össze is foglalhatnánk, miről szól a kötet.

Az anyám szó jelentésének megsokszorozása, végtelenné tágítása, a behelyettesíthetőség Möbius-szalagjára való ráhelyezése felidézi Esterházy Péter Harmonia caelestisének technikáját, az apám szóval, illetve az apafigurával ott folytatott játékot: de amíg ott e játék fedezete a nagybetűs történelem és a történelmi név súlya volt, Szunyog szövegeiben a képzelet, a kisrealizmus és a mágikus-álomszerű látásmód ingajátéka foszforeszkál: nem súlyt adva, de éppen meglazítva, elkönnyítve mindazon jelentéseket és asszociációkat, amiket az anya szó kaphat.

„Anyámnak álomgyára volt. Csak úgy ontotta-öntötte a mindenféle álmokat. Hajnalban bekapcsolta az álomgépet. Tíz óra tájban már futottak a szalagon a megrendelésre készült álmok.” Amikor nem álmokat gyárt, akkor táncol, énekel, színészkedik, csábít vagy szerelmes lesz, visszautasít és igent mond, nagyvonalú terveket sző vagy kisszerű gondjain rágódik. Megfoghatatlan, lenyomozhatatlan, utolérhetetlenül suhanó figura. „Anyám személyét sok legenda övezte. Volt, aki a havasokban látta bandukolni, volt, aki földig érő nercbundában, aztán vasgyárban vasgyárosnéként, hol olyan volt, mint egy bundakesztyű, hol mint papucs orrán a pamutbojt, hol, mint egy anyám.” Az alakváltás természetes közege, így nem is kezelhetjük identikus figuraként: lényege a nem identitás, a szerepösszevonásokban való végtelen megsokszorozódás.

A villanásnyi történetek, jelzésszerű történetdarabok ideje és tere nem meghatározható, de több olyan utalást is találhatunk, amelyek, ha csak áttételesen is, de korhoz kötik a szövegeket. Finom jelzéseken derengenek át a szöveget strukturáló popkulturális utalások, Marilyn Monroe ikonikus fehérruhás képétől (szoknya! szél!) Lady Gagán (Bad Romance) és a hajba dúdolt labambán át a névtelen, de fedőnévvel azért rendelkező „Bond görlök”-ig.

A Szél, szoknya, tengert olvasni átható élmény, színes feminin utazás, amiből nem térhetünk meg üres kézzel: egy-két szuvenír anyamondattal kikerülhetetlenül megajándékoz. Mint ez: „Kaporszagot vennék a hetvenes, nyolcvanas évekből.”

Kalligram, 132 oldal, 2500 forint