Hibaizmus Dunaújvárosban

külföld

Kedves Vera! Kérem, böngéssze át a mobiltelefonomon tárolt fényképeket, és csodát fog látni! Találkozik ugyanis a legnagyobb élő hibaistával, a fotográfiai képalkotás Svejkjével, aki lényegében minden előképzettség nélkül képes hibát hibára halmozni.

Úgy az ügyetlen kompozíció, mint az exponálás szerencsétlenül kiválasztott pillanatai révén, és akkor a témaválasztásról még nem is beszéltünk. Kedves Vera! Tudom én, hogy az immár 2006 óta létező hibaizmus ennél karakteresebb lelemény, ahogy a http://www.hibaizmus.hu/hiba/ honlapon körülírják: egyfelől lehet az alkotás során fellépett hiba, véletlen eredménye, de lehet utólagos beavatkozásé, némi képmódosításé is. Higgye el, az én esetemben nincs szükség utólagos beavatkozásra, ha szabad azt mondanom, én magam vagyok az utólagos beavatkozás, a hibafaktor, a véletlen, a baki, a nem várt impulzus. És azzal is tisztában vagyok, hogy a hibaizmus esztétikai értéke csak bizonyos esetekben elfogadott, kérem, értse meg, az én képeimmel kapcsolatban szükségtelen a tudományos megközelítés, ilyen számú és nagyságú hibát elkövetni már önmagában komoly tudomány, és én képes vagyok erre!

A fentiek figyelembevételével kérem tehát, hogy amennyiben érveimet elfogadja, tegye lehetővé, hogy az általam készített felvételek is szerepeljenek azon a tárlaton, amelyet most a magyar hibaista fotográfusok műveiből rendeznek. Szerintem ott lenne a helyem Dunaújvárosban a Kortárs Művészeti Intézetben a hibaista csoport tagjai, Acsai Miklós, Altnőder Emese, Borsay Márti, Kovács Dóra Mirtill, Martinkó Márk, Sprenc Balázs, Szentpéteri Szandra, Vachter János és Miroslav Zselinsky, valamint a vendéghibaista Várnai Gyula és persze Ön mellett. Ha levelemet csak némi késéssel kapná kézhez, nincs baj, tudtommal a kiállítás március 14-ig megtekinthető, így talán nekem is juthat néhány nap, hogy hibáimat a nagyközönség elé tárjam. Ha erre lehetőséget ad, garantálom, nem fog hibázni!

Üdvözli: Trencsényi Zoltán