Az akkor tizennégy éves győri Decsi Diána (képünkön) 2011-ben családja néhány tagjával, és több magyar utassal együtt Egyiptomban pihent. Hazafelé indultak, három busz vitte őket a szállodából a repülőtérre. Az első jármű gyorshajtás következtében nem tudta bevenni a jobbra ívelő kanyart, felborult, bal oldalára dőlt, s az úton kitört üveggel ötven métert csúszott. A hurghadai balesetben tizenegyen meghaltak, huszonkilencen megsérültek. A súlyos sérültek között volt a tehetséges teniszezőnek számító Diána is.

A linzi kórházba úgy került, hogy egyik ismerősük autóbalesetet szenvedett Felső-Ausztriában, s abban az intézményben mentették meg az életét. Az ismerős osztrák orvosához fordultak segítségért Diána szülei. Más kórházakban azt mondták nekik: ha lehet is valamit elérni, az nyolc évbe kerül, s legalább 45-50 operációt jelent. A linzi doktor megmondta, hogy biztosat ígérni ő sem tud, de van egy elgondolása: egyedi megoldásokkal, eljárásokkal talán tud segíteni. Tisztában volt vele, az operációknak, a kezeléseknek, a rehabilitációs foglalkozásoknak, a több hónapos kinntartózkodásnak a költségeit nem képes kifizetni egy magyar család. Ezért aztán ő maga pályázott az osztrák tudományos alapból a speciális módszerre, és elnyerte a támogatást.

Diána linzi kórtermébe az édesanyja is beköltözhetett. Rövidesen elkezdődtek a megpróbáltatások. A lány sok mindent elmond a fájdalmakról, de nem szeretné a szenvedését részletesen írásban is viszontlátni.

Azt viszont egy pillanatig sem hitte, hogy nem épül fel. Linzből felvette a kapcsolatot teniszező példaképével, Roger Federerrel, aki személyes videoüzenetet küldött neki. Ebben a svájci klasszis arról beszél: megtisztelő öröm számára, hogy Diána a rajongója. Hallott a balesetről, biztatja, legyen erős, ő is gondolni fog rá, s reméli, személyesen is találkoznak majd.

Decsi Diána a kisebb ütőket már kézbe tudja fogni úgy, hogy a csuklója még nem is igazán működik. Pingpongozik is, több amatőr versenyen díjazták. Ezen kívül úszik, s dobolni is meg akar tanulni. Két éve rendszeresen jár gyógytornára.

Táblagép segítségével tanul, a programmal rajzolni és írni is tud. Ballal már a kézírása is gyors és jól olvasható. Örül neki, hogy iskolájában, a Kazinczy gimnáziumban mindenben segítik, de nem kivételeznek vele. Igaz, szüksége sincs rá, mert nagyon jó tanuló.

Rengeteget olvas, főleg történelmi témájú műveket. Kedvenc történelmi alakja VIII. Henrik, Napóleon és Julius Caesar. (Nem az erőszakos személyiségük és cselekedeteik, hanem kalandos, érdekes életük miatt, tartja fontosnak megjegyezni.) Néha tévésorozatokat is néz, hogy az angol tudását szinten tartsa.

A betegágyán sokan vigasztalták: személyesen, levélben, üzenetekben. Most ő a vigasztaló. Az ő példája ad erőt másoknak az újrakezdéshez. Olyan emberek keresik fel, akik karjuk nélkül folytatják a régi életüket, vagy próbálnak újat kezdeni.

Ha nagy autóbuszt lát Diána a tankönyvében, átsatírozza. A kisebb járatokkal már kibékült. A helyi buszokra is felszáll, de a hirtelen, különösen a jobb ívű kanyarokban megborzong.

A lelkét megmentette, azt nem hagyta ott a hurghadai balesetben. Pedig rokonai haltak meg körülötte.

Két könyvet írt már, az elsőt ki is adták. Zöldvarázs a címe. A szitakötőn lovagló tündérekről szól, akik a házak tetején kialakított kertben találták meg nyugalmukat, békéjüket, életük szépségét. A könyv talán önterápia is volt. Arról szól a mese: meg kell keresni, fel kell ismerni saját életünknek azokat a szellemi, érzelmi és fizikai tereit, ahol a legjobban érezhetjük magunkat.

Egyiptomba soha többé nem utazik el. Londonba, Rómába, Párizsba szeretne viszont eljutni.

Pszichológusnak készül, csak tanulni hagyná ott átmenetileg a városát, mert imádja Győrt. Vidám, harsány és nagyszájú, ahogy egy tizenhét éves tinilánytól elvárható. Boldog. Nem sajnáltatja magát, azt sem szereti, ha például „erőszakosan” rá akarják segíteni a kabátját. Tanárai és osztálytársai hozzáállását becsüli: ők pontosan abban támogatják, amiben szükséges, és soha nem szánják, nem keseregnek az életén. Egyszerűen szeretik.