Az énekes fantáziája
Herbert von Karajannal kezdődött Vesselina Kasarova története.
Egy jóakarója küldte el a mesternek a kazettáját, Karajan rögtön szerződtetni akarta a következő év salzburgi fesztiváljára. Mondhatnánk, mesés pályakezdés. Csak éppen minden idők egyik legnagyobb karmestere nem sokkal ezután meghalt.
Vesselina így sem maradt szerződés nélkül: Ioan Holender, a bécsi operaház impresszáriója hívta. Két év elteltével visszament bolgár szülővárosába, Stara Zagorába egy próbaéneklésre, itt meg a zürichi opera igazgatója hallgatta meg, s szintén azonnal szerződést ajánlott neki. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Kasarova eredetileg nem is operaénekesnek tanult, hanem zongoristának! A diplomáját is zongora szakon szerezte.
– Noha az éneklés a legnagyobb kihívást jelentő módja a zenélésnek, a mai napig nem énekesnek, hanem muzsikusnak tartom magam — mondta Kasarova lapunknak. – Az, hogy pianistának tanultam, segít abban, hogy amikor a partitúrát tanulmányozom, megfejtsem a zeneszerző szándékát.
Kasarova olyanokkal énekelt együtt, mint Jonas Kaufmann vagy Edita Gruberova, de bennük nem a sztárság érdekli. – Az a jó produkció, amelyben mindenki egyformán fontos – szögezi le. – Nagyon sok fantasztikus énekessel dolgoztam: Alfredo Kraus, Colin Davis, Claudio Abbado és Polgár László nagyon hiányoznak. Polgár csodálatos énekes és igaz barát volt. Számos produkcióban léptünk fel együtt Zürichben.
Ellentétben sok diplomatikus vagy inkább titkolódzó pályatárssal, Kasarova elárulja, kik a kedvenc karmesterei. Nikolaus Harnoncourt, Franz Welser–Möst, Pinchas Steinberg, Marc Minkowski és Ivor Bolton azok, akiket a leginkább csodál. – A nagy karmesterek nemcsak látják, de érzik a partitúrát — vallja.
Amikor azt kérdezem, melyik volt a legmegterhelőbb szerepe, Rómeót említi (I Capuletti e i Montacchi): – Az utolsó jelenetben éneklés közben egy lépcsőről kellett lefele jönnöm, miközben azt látom, hogy a halott Júlia a földön fekszik. Annyira megindított, hogy alig tudtam tovább énekelni.
Szerepből persze jutott jócskán, Mozartok, Rossinik, a Carmen, és énekelt Wagnert is. Beszél az úgynevezett rendezői színházról is, amit az operarajongók egy része a pokol fenekére kíván, mások viszont ujjonganak érte, az opera műfaji megújulásának egyetlen útjaként üdvözlik. – Nekem az előadás szubsztanciája a fontos. Akár hagyományos, akár modern – mondja. – Az a fajta énekes vagyok, akit a színjátszás nagyon érdekel, aki tanulni akar a rendezőtől. Egy modern rendezés, amely követi és hangsúlyozza a zenei mondanivalót, nehezebb feladat lehet.
Az éneklés igen fontos elem a bolgár kultúrában. – Mi a zenével nevelkedünk. A bolgár népdalok segítették a bolgár kultúrát a túlélésben, az 500 éves ottomán elnyomásban – meséli.
– Tanulmányaimat Bulgáriában végeztem, zongoristaként nagyon komoly tréningen vettem részt szülővárosomban, Stara Zagorában, a szófiai zeneakadémián pedig mint énekes tanultam. Öt éven keresztül mindennap énekórákat vettem Ressa Kolevától.
Vesselina Kasarova szerint a partitúrában minden le van írva. A zeneszerző a muzsikán keresztül mondja meg, mit akar kifejezni. –De az énekesnek éppúgy intelligenciára és különleges fantáziára van szüksége, és ezek a külvilág impresszióiból érkeznek – jelenti ki. – Ha egy szerepben olyan érzést kell kifejeznem, ami számomra ismeretlen, másokat figyelek meg.
Szerinte az olasz nyelv a legideálisabb az énekléshez, illetve az énekhangnak is. Németül énekelni rettenetesen nehéz, ahogyan franciául is. Viszont a francia nyelv nagyon érzéki, ezért a zene szépségét kiemelheti.
Vesselina Kasarova mesterkurzusokat is tart. Látni lehetett, hogyan dolgozik a német BR Klassik Televízió 2011-es adásában: megkapó, amilyen szenvedéllyel tanít, ahogyan magyarázza, mutatja, hogyan kell énekelni az egyik legismertebb nadrágszerep-áriát, a minden nőbe szerelmes, és ettől lelki káoszba keveredő Cherubinóét a Figaro házasságából. – Non so piu’ cosa son, cosa faccio... De hiszen ez egy kérdés! Énekeld úgy! — magyarázza.
Ha énekes volnék, én is Kasarovához járnék mesterkurzusra.
Ezüstrózsa
Az Operaház jótékonysági eseménye Richard Strauss tiszteletére kapta az Ezüstrózsa-bál nevet. Háziasszony: Miklósa Erika opera-énekesnő, vendégek: Vesselina Kasarova bolgár mezzoszoprán, Polina Szemjonova, a Berlini Operaház prímabalerinája.
