Egy regény esetében azonban mégiscsak furcsának hat, ha ezzel a távolságtartással nyúl a témához, miközben éppen e távolság révén az idealizálás csapdáját sem kerülheti ki. Szilasi László kötete afféle nosztalgiaregénynek indul: olvasóként egy harmincéves osztálytalálkozó eseményeibe csöppenünk. Az elbeszélő visszaemlékezik arra, hogy a gimnáziumi évek alatt ki melyik lányba volt szerelmes, kit nem kapott meg, kivel volt tartós kapcsolata stb.

Megtudjuk azt is, a szereplők melyik presszóba jártak, milyen zenét hallgattak, melyik férfitársukat irigyelték a legjobban, mert neki minden jó nő megvolt. Mindezt áthatja a vidéki panelrengetegek nyolcvanas évekbeli posványának érzékletes ábrázolása; s miközben a jelen ütközik a múlttal, egyre erősödik a gyanú, hogy hiába az eltelt évtizedek, a magyar társadalom úgy ragadt bele a nyolcvanas évekbe, ahogy egy traumatizált egyén abba az életkorba, amikor a traumatikus események történtek vele.

Az elbeszélés e pontján tehát izgalmas regénynek tűnik A harmadik híd, ám hirtelen irányt vált a történet, amikor kiderül, az egykor általánosan irigyelt szépfiú, Foghorn Péter már nincs az élők sorában. Halálával kapcsolatban mindenkinek más információi vannak, az olvasó ezek közül Noszta, azaz Nosztávszky Ferenc variációját ismerheti meg, hiszen a regény nagy része arról szól, hogy a férfi ezen az estén mintegy vallomást tesz a narrátornak, mivel is telt az ő és Foghorn elmúlt pár éve.

Noszta még a rendszerváltás előtti években ment ki Kanadába, ahol jó állása volt, szép háza és szerető felesége. Amikor vége lett a szerelemnek és a válás következtében odalett a ház is, a férfi úgy megindult a lejtőn lefelé, hogy rövid idő alatt a szegedi hajléktalanok között találta magát, méghozzá abban a bandában, melynek Foghorn volt a vezére. Noszta lecsúszásának történetét megismerheti az olvasó –bár ez sem tűnik annyira kidolgozottnak, hogy ne érezzük néha kissé hiteltelennek –, Foghorn hajléktalanná válásáról viszont nem tud meg semmit.

Mintha magától értetődő volna, hogy mint egy életművésznek, neki ez az ideális létformája, miközben éles szakadék tátong a korábban megismert, 18 éves, arisztokratikus és irigyelt énje, valamint a hegedüléssel pénz kolduló 48 éves mása között. Ez a hiányérzet lehetne az olvasó érdeklődését folytonosan fenntartó titok alapja is, de azon a módon, ahogyan Szilasi szövi a regényét, ez is inkább a hiteltelenség kínos érzése felé billenti a mérleg nyelvét. Mintha csak kötelező házi feladat lenne ez a regény, annak a napjainkban egyre gyakrabban félreértelmezett erkölcsi imperativusnak a kötelességszerű teljesítése, hogy az irodalomnak most az akut szociális problémákkal kell foglalkoznia.

Egy elsőrangú (szép)irodalmi alkotás képes zsigerig hatolóan érzékeltetni mindezt anélkül is, hogy a görcsös akarás érződne benne a konkrét társadalmi probléma tematizálására. A regényben azonban úgy tűnik a legfeleslegesebb, mintegy koloncként cipelt motívum éppen a hajléktalan létforma ábrázolása. Szilasi szövege kényelmes távolságot tart saját választott témájától, csak annyira megy bele, hogy még ne legyen túl kellemetlen. Ehhez hozzájárul még az a jellegzetes álromantikus idealizálás is, ahogy a mindennapok piti kötöttségeiből valamely szenvedélybetegség révén kiszakadó, ám saját pokoljárásukból visszatérni is képes emberek sorsáért szoktak rajongani azok, akik soha nem hagynának fel hétköznapi, bosszúságokkal teli, végeredményben mégiscsak kényelmes életükkel.

A harmadik hídban a hajléktalanság már-már menő dolog, olyan akár egy bohém, kicsapongó életszakasz, amit bármikor le tudsz zárni, lazán magad mögött hagyni, hogy önként visszatérj az unalmas nyárspolgári életmódba. Nagy kár, hogy elmegy ebbe az irányba, mert az erőltetetten előtérbe helyezett motívum mögött, halványan ugyan, de sokkal magától értetődőbben rajzolódnak ki olyan fontos témák, hogy az egyén identitása miként változik a lakóhely-változtatás révén, vagy hogyan válik egyre súlyosabb teherré a nyolcvanas évek magunkkal cipelt öröksége, amelynek nyilván nem elhanyagolható eleme az egyre komolyabb méreteket öltő hajléktalanság is.

Magvető, 352 oldal, 3490 Ft