Mert ugyebár, ott van a forgatókönyvíró-rendező-főszereplő George Clooney intelligenciája: olyan témához nyúlt, melynek fontossága és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. A rendezőként politikai témákhoz szívesen nyúló Clooney részéről elvitathatatlan, ha ő kezd el beszélni a nácik II. világháborúban elkövetett bűneiről, akkor az még a sarki fűszerest is felizgatja.

Most az is javára írható: a kultúra érdekében kiáltott Action!-t. A film alapjául annak a Robert M. Edselnek az azonos című regénye szolgál, aki több mint tizenkét éven át kutatta a háborús műkincsvadászok munkáját. Olyan, főleg brit és amerikai műértők és tudósok munkáját, akiknek az (is) fontos volt, hogy Hitler és a nácik által begyűjtött európai műkincsek ne semmisüljenek meg, és lehetőleg visszakerüljenek a jogos tulajdonosaikhoz.

Nyilvánvaló tény: ha az ember Hollywoodban akar komoly témáról filmet készíteni, nagyon sok kompromisszumot kell kötnie. Még George Clooney-nak is. A kommerciális szabályok és elvárások pedig éppenséggel nem az alkotás hosszú távú életét szolgálják. A rendezőként legalábbis eddig érdekes műveket jegyző Clooney nem tud a megszokott hatásvadászatról lemondani. Ezért lehet, hogy dramaturgiailag az a jelenet kerül központba, amelyben a Matt Damon alakította karakter aknára lép, és legalább hárman megkérdezik tőle: vajon miért? Holott a történet szempontjából teljesen érdektelen e katona haldoklása és a giccses dalok végighallgatása.

De legalább ilyen korszerűtlen és már kínosan sematikus a német katonák fekete-fehér ábrázolásmódja meg a Vörös Hadsereg karikaturisztikus jelenléte a cselekményben. Ugyan azt csak óvatosan állítja a film, hogy az oroszok is gyűjtögettek – ne adj’ isten, fosztogattak – értékes műkincseket, de ez csak hangulatfestő elem. A komédiai atmoszférát erősítendő a színészvezetés is ehhez igazodik: Jean Dujardin attól jó, hogy nem tud angolul, Matt Damon pedig attól, hogy nem tud franciául. Bill Murray látványosan hozza a semmit, John Goodman legalább izgatottan próbál életet lehelni a B kategóriás jellemkomikumba, amit neki szántak. Ehhez képes persze szinte természetes, hogy Cate Blanchett francia karaktert alakít, pedig úgy néz ki, mint Lotte Lenya KGB-ügynöke az Oroszországból szeretettel című Bond-klasszikusból. Na, ezt szokás kapitális tévedésnek mondani.

Egyszóval: az egyik szemem sír, a másik nevet. A kultúra életünk egyik fő mozgatórugója, hiánya pont az emberi lét egyik feltételét veszi el. Ám az, hogy a nagybetűs mondanivalót grandiózus ízléstelenséggel igyekeznek lenyomni az ember torkán, már káros. Nem is kicsit.

Műkincsvadászok
Forgalmazza: InterCom

Sztárok egy rakáson: Goodmann, Clooney és Damon