Nők a csador mögül
A művésznő az 1979-es Khomeiniféle forradalom előtt öt évvel került az Egyesült Államokba, a kaliforniai Berkeley egyetemre, s az iszlám forradalom óta nem térhetett vissza hazájába. A nyolcvanas évektől New Yorkban dolgozott fotográfusként. A világhírt a kilencvenes évek elején készített Allah asszonyai című fotósorozat hozta meg számára, majd ahogy ő mondja „a képei megmozdultak, és történetet kezdtek mesélni”. Előbb videoinstallációkat készített, úgynevezett kétcsatornás videókat: a vetítés során két egymással logikai vagy esztétikai kapcsolatban lévő felvétel megy egyszerre, két felületen. Később áttért az egycsatornás videókra, sőt ezekből továbblépett az egész estés mozifilmig. Így jött létre 2009-ben a Shahrnush Parsipur regénye nyomán készült, az 1953-as iráni katonai puccs idején játszódó Nők férfiak nélkül című nagyjátékfilmje, amely a velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat kapott.
Shirin Neshat első önálló, budapesti kiállítására két munkája érkezett: a korábbi kétcsatornás videók közül az 1999-es Elragadtatás (Rapture) című és az egycsatornások közül a 2005-ben készült Zarin. A Rapture a mohamedán társadalmak női és férfiközösségének szembenállását, elkülönítettségét jeleníti meg. A drámai szeparáltságot a kétcsatornás videó nagyon jól tudja érzékeltetni: a párhozamosan futó két filmfelvétel a vetítőterem két végfalán jelenik meg, egyik oldalon csak a fekete ruhás nőket látjuk, a másikon csak a fehér inges férfiakat. És miközben csoportjaik a maguk zárt egységében szinte rituálészerűen mozognak, olykor átpillantanak a másik oldalra, reagálnak egymásra, megteremtenek a vetítőben egy valóságos teret, amelynek része lesz a néző is, aki középen áll. Neshat tánckoreográfiához hasonlította a száz nő és a száz férfi mozgatását. Nekünk pedig a kopár tájakon mozgó két, zárt tömeg Jancsó Miklós filmjeinek világát juttatja eszünkbe.
Az Elragadtatás Marokkóban készült, csakúgy mint a Zarin. Utóbbit azért sem lehetett volna Iránban leforgatni,mert a perzsa filmkódexben tilos a nőkről közelképet készíteni. Márpedig itt érintésközelbe kerül a nőiség. Ez a munka egyike annak az öt női sorsot feldolgozó kisfilmnek, melyekből végül a Nők férfiak nélkül összeállt. Jelenetei belekerültek az említett nagyjátékfilmbe, de videoinstallációként a történet erősebb hatást kelt, mint a nagymozi részeként.
Címszereplője, Tóth Orsi korábban Mundruczó Kornél filmjeiben játszott, s Mundruczó producere hívta fel Neshat figyelmét rá, ő pedig azonnal alkalmasnak találta a törékeny, szőke színésznőt Zarin szerepére. Zarin története egy iráni bordélyházban kezdődik, ahol mint prostituált éli napjait, amíg egy napon annyira megcsömörlik a férfiak érintésétől, hogy már csak arctalan szörnyeknek látja őket, s megszökik. A bordélyház madamját egyébként maga a rendezőnő alakítja, akivel április 13-án lesz alkalma személyesen találkozni a budapesti közönségnek, amikor is a Műcsarnokban egy hosszabb, bevezető beszélgetés után levetítik a Nők férfiak nélkül című filmjét.
