A Fekete szén, vékony jég című alkotás ráadásul duplázott, mivel a főszereplője, Liao Fan kapta a legjobb férfialakítás díját. A sajtó által a verseny „egyetlen jó filmjének” tartott Boyhood csak Ezüst Medvét kapott. Ami biztos, minden idők egyik legfurcsább Berlinaléját tudhatjuk magunk mögött, minden idők egyik leggyengébb versenyprogramjával, amely a narratív mozi halálát vetíti elő. Sosem láttunk ennyi atmoszferikus, de fájóan üres szerzői művet.

Ezek után nem véletlen, hogy a verseny főbb díjazottjai ugyan kicsit elemelt, de csak zsánerművek lettek. A Fekete szén, vékony jég ugyanis akárhogy nézzük is, „csupán” egy minőségi thriller. A zsűri nagydíjával (Grand Prix) jutalmazták Wes Anderson művét, A Grand Budapest Hotelt. Ahogy korábban írtuk, egy igazi humanista meséről van szó, amely az 1930-as években és harminc évvel később játszódik, és egy szállodát – Grand Budapest Hotel – mutat meg az ott élő és dolgozó karakterek szemszögéből, Anderson világának sajátos atmoszférájában és szabályai szerint előadva.

Az elismerést a fesztivál igazgatója, Dieter Kosslick vette át azzal, hogy majd ő átadja a díjat Andersonnak New Yorkban. Greta Gerwig színésznő, a zsűri tagja olvasta fel Anderson üzenetét, amelyben kifejti: ez az első komolyan vehető díj, amit kapott. Tegyük hozzá:megérdemelten. A legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét a Boyhood című amerikai mozi jegyzője, Richard Linklater kapta, akit a kritika és a sajtó a verseny legjobbjának tartott – de ahogy a mondás tartja, futballbíróval és filmfesztiválzsűrivel nem méltó vitába bocsátkozni.

Az amerikai független filmes egy év után tért vissza a fesztiválra (tavaly a Mielőtt éjfélt üt az óra című alkotását vetítették versenyen kívül), és elmondta: noha az elismerés a rendezőnek szól, az egész stábot illeti, mivelhogy mintegy négyszáz ember tizenkét éven keresztül dolgozott a produkción. A Boyhood elképesztő művészi vállalás, egy fi ú hat és tizennyolc éves kora közti életének és családjának alakulását követhetjük nyomon „valós időben”. A stáb körülbelül évente forgatott, összesen harminckilenc napot.

Éles kontrasztban áll ezzel, hogy újszerűségéért Alfred Bauer-díjjal ismerték el a kilencvenkét éves Alain Resnais kanadai rendező Life of Riley című alkotását. Talán mondanunk sem kell, ennél meghökkentőbb döntést emberemlékezet óta nem láttunk: Resnais inkább életműdíjat érdemelt volna innovációs helyett. Akárhogy nézzük is, immár mintegy hét évtizede újítja a „színház a moziban” filmnyelvét. A legjobb női alakítás díja Haru Kurokié lett a Little House című japán versenyműben nyújtott alakításáért.

A forgatókönyvért járó elismerést Anna és Dietrich Grübbemann, a Kreuzweg című német alkotás testvérpárja kapta. A Blind Massage című kínai–francia koprodukció operatőre, Zeng Jian különdíjat kapott az egyedülálló vizuális teljesítményért – az elismerést Loi Ye rendező vette át. A legjobb első film a Güeros című mexikói alkotás lett, amelyet Alonso Ruizpalacios rendezett, és a Panoráma szekcióban volt látható. (Ugyanitt vetítették Császi Ádám Viharsarkát, amely szintén versenyben volt ezért az elismerésért. Díjat nem kapott, de legalább a közönség jól fogadta.)

A legjobb rövidfilmért járó Ezüst Medvét a német Laborat kapta, Guillaume Cailleau rendezése. Míg a legjobb „rövid” Arany Medvével elismert alkotás az As long as shotguns remain című, Caroline Poggi és Johathan Vinel rendezte francia etűd lett. Az egyetlen magyar mű a hivatalos programban, Bucsi Réka Symphony 42. című animációs etűdje elismerés nélkül maradt – pedig sokak szerint ez volt a mezőny legjobbja. Szerintünk is. A nem hivatalos díjakat már a gála előtti délután kiosztották: Ferge Roland elismerő oklevélben részesült.

Az egyetlen magyar részt vevőmű, amelynek létrejöttét nem támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap, az El című tízperces etűd az ifjúsági és gyerekfilmekből válogató Generation elnevezésű programban volt látható. A zsűri – Christian Bellaj, Boudewijn Koole és Catriona McKenzie – méltatásában „vizuális költeménynek” nevezte a magyar diplomafilmet. „Az El-nek három vetítése volt, a közönség felét tíz év körüli gyerekek adták ki. Ők elsősorban azt kérdezték, hogy a filmben látható gyerekek hová mennek.

Az idősebb nézők közül többen felfedezték a témát, melyről beszélni akartunk” – mondta lapunknak Ferge Roland a díjátadó után. Hozzátéve: az igazi meglepetés az volt, hogy a Berlinalén találkozhattak kisfilmesekkel a világ minden részéről, és Kovács Ákos operatőrrel azt hitték, hogy az El lesz a legszerényebb körülmények között készült film, de meglepődtek: akadtak még kevesebb pénzből gazdálkodó versenytársak. Ami viszont közös a világ összes kisfilmese között, hogy az ötlet a legfontosabb. A technikai megvalósítás csupán másodlagos.

„Eklektikus” magyar jelenlét

Magyarország 1975-ben vehetett részt először az addig a szocialista államok által bojkottált nyugat-berlini filmfesztiválon, az idén nem volt nagyjátékfilmünk a hivatalos versenyben. Az előző években, 2011-ben Tarr Béla, majd 2012-ben Fliegauf Bence nyerte el a zsűri nagydíjával járó Ezüst Medvét. Mindenesetre idén a Magyar Nemzeti Filmalap a berlini Collegium Hungaricumban tartott erősen PR-jellegű beszélgetésén mindenkit biztosított arról, hogy sosem látott erővel dübörög a magyar filmgyártás és a visszatérés dicsőséges lesz – alig várjuk a kézzelfogható eredményeket. Ugyanakkor a Berlinale meghívására érkezett a német fővárosba Tarr Béla, aki a Hackesche Höfe Kinóban telt ház előtt vetítéssel és prezentációval mutatta be a Sarajevo Film Factoryt, ahol jelenleg mintegy huszonöt fiatal filmest képeznek és mentorálnak.

Arany Medve és legjobb férfialakítás: Diao Yinan rendező és filmje, a Fekete szén, vékony jég főszereplője: Liao Fan