A kormány nem fogadta el a könyvszakmai szervezet javaslatát az úgynevezett kötöttártörvényre, amely egy évig nem engedné meg, hogy a rányomtatott árnál kevesebbért lehessen eladni. Sőt, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) bírságot szabott ki, amiért a terjesztők ragaszkodtak a kiadók meghatározta árhoz. A könyvtárak vásárlásait támogató Márai-program eljelentéktelenedett, a támogatások csökkentek. Attól is lehet tartani, hogy a könyvszakma belső folyamatai a könyvkínálat sokszínűségének elvesztéséhez, a kisebb kiadók csődjéhez vezetnek majd. Ráadásul a lektűr mindent visz a szakkönyvek és a szépirodalom ellenében.

– A jó hír is csak viszonylag jó hír – hűti le Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke azokat, akik túlontúl optimista következtetéseket vonnának le a kecsegtető forgalmi adatokból. Ha reálértéken számolják – az inflációt levonják –, akkor nincs igazi növekedés a forgalomban. Igaz, ez is valami a korábbi évek csökkenései után.

Ezt a viszonylag jó hírt tompítja néhány nagyon rossz fejlemény. Tavaly a GVH a négy nagy könyvterjesztő vállalkozást – a Pécsi Direktet (Alexandrát), a Lírát, a Librit és a Sun Booksot – hetvenmillió forintra büntette, mert a hivatal értelmezése szerint versenykorlátozó megállapodásokat kötöttek a kiadókkal. (Értsd: kartelt alkottak azzal, hogy a könyveket a rájuk nyomtatott áron hozták forgalomba.) A hivatal szerint a piaci versenyt a rögzített ár akadályozza. Ezt az értelmezést a mintegy 140 kiadót tömörítő MKKE határozottan elutasítja, sőt károsnak tarja. Nem igaz, hogy nincs élénk verseny a piacon: aki járt már könyvesboltban, tudja: a kereskedők hétről hétre különféle akciókkal rukkolnak elő. Az internetes könyvkereskedelmet uraló Bookline is majdhogynem permanens 15-20 százalékos engedménnyel árusít.

– Az éhes ember jóllakott, a hivatal megnyugodhat: az ökle lesújtott a könyvesmaffiára – fogalmazott nem kevés iróniával Kocsis. Más kérdés, hogy a gyakorlat ezek után sem változott, a kiadók ugyanúgy rányomtatják könyveik árát a kötetekre. Így van ez a versenyellenességgel kevéssé vádolható Egyesült Államokban is.

Éppen azt szorgalmazta a MKKE, hogy a kulturális tárca terjessze be a kötött árról szóló, szakmai konszenzuson alapuló törvényt, amelyet az egyesülés másfél éve alaposan előkészítve és megírva benyújtott a hivatalnak. Az illetékesek azonban ezt nem látják aktuálisnak, de még csak nem is indokolták, hogy miért. Pedig az, hogy egy évig nem lehetne olcsóbban adni az újdonságokat, nem csupán a szakma önkorlátozását, de a vásárló védelmét is jelentené. Hosszabb távon megakadályozná az olyan öngyilkos leárazásokat, amelyekkel tavaly karácsonykor rukkoltak elő a kereskedők. A 2+1-es, sőt 1+1-es akciókkal (amikor a harmadik vagy második könyv ingyenes) hosszú távon azt érik el, hogy a vásárlók a könyvek eredeti árát eleve irreálisnak gondolják, inkább úgy döntenek, hogy kivárják a leárazást.

Kocsis az egyesülés elnökeként azt sem érti, hogy miért csökken egyre kisebb összegre az eredeti elképzelések szerint még egymilliárd forinttal induló Márai-program kerete. A cél az volt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az értékes művek eljussanak a könyvtárakba, így segítve az olvasókat és a kiadókat, amelyek így több „eladott” példánnyal kalkulálhattak. A program 800 millió forintos kerettel már csupán az illetékes államtitkár aláírására várt, ám a kormányváltás után csak 400 millióval indult el. Tavaly ez 200-ra csökkent, de ebből 2013-ban egyetlen fillért sem kaptak a kiadók. A kifizetések az idei tavaszra csúsztak. A legfrissebb hírek szerint L. Simon Lászlónak, az NKA alelnökének nagy nehézségek árán sikerült megvédenie a programot. A 2014-es keret viszont már csak százmillió forint lesz. Ráadásul olyan hírek is lábra kaptak – figyelmeztetett Kocsis –, hogy az NKA az idén komoly zárolásokra számíthat, így a könyvszakma támogatása vélhetően nem csupán reálértékben csökken majd, ahogy eddig.

Lehet, hogy az olvasó ebből csak annyit észlel majd, hogy nem lesz olyan sokszínű a választék, mint amit megszokott, és további kiadók mehetnek tönkre. Az már most látszik, hogy a kínálat a lektűrök felé mozdult el.

A választék szürkülésének Janzer Frigyes, a több mint 40 kisebb, független, magyar kiadót összefogó Prospero Disztribúció ügyvezetője szerint belső okai is vannak. Az egyik fő probléma, hogy a nagy kereskedőláncok saját kiadókat vagy kiadói csoportokat hoztak létre. A Líra, az Alexandra és a Libri után már a netes kereskedelmet uraló Bookline (Shopline) is elkezdett saját könyveket kiadni, vagyis ma már minden kereskedő egyben kiadó is. Különösen az első három szereplő visz komoly szerepet a könyvkiadásban is. A kiadói szerep óhatatlanul odavezet, hogy ezek a kereskedők elsősorban a maguk könyveit kívánják eladni: ezeket a könyveket helyezik előtérbe. Így a kisebb kiadók könyvei a boltokban nehezen vagy egyáltalán nem kerülnek az olvasók elé.

Főleg azoknak a köteteknek nincs esélyük, amelyek nem számítanak sikerkönyveknek: a kisebb példányszámban megjelenő szépirodalmi vagy a szakkönyveknek. A helyzetet tovább nehezíti, hogy 50-60 százalék között mozog az árrés, ráadásul nem tesznek különbséget a 30 ezer példányban megjelenő sikerkönyv és az ötszáz példányos szakkönyv között.

Mindez azt eredményezi, hogy részekre szakad a könyvpiac, egyre kevesebb független kiadó él meg, és szegényedik a magyar nyelvű könyvkultúra. A Shopline és a Libri decemberi egyesülésével még tovább koncentrálódott a piac, lassan két nagy hálózat uralja a teljes spektrumot. Előfordulhat, hogy a vásárlóknak három-négy boltot is végig kell járniuk ahhoz, hogy egy-egy téma könyveit átlássák, vagy kénytelenek a nagyobb választékot tartó online kereskedőkhöz fordulni.

Megoldást hozhat, ha a kisebb kiadók a vezető kiskereskedelmi hálózatoktól független értékesítési kapcsolatokat alakítanak ki, az életképes kis boltokra, az alternatív viszonteladókra és a független online értékesítőkre támaszkodnak. Az is járható út, hogy a hátrányos helyzetben lévő kis kiadók összefognak, és együtt, „szövetkezetként” erőt mutatnak, hogy megvédjék érdekeiket. Csak együttesen érik el azt a piaci méretet, amely lehetővé teszi számukra a XXI. századi piaci működést, ami az érdekérvényesítésen túl másban is megnyilvánul: a jó logisztikában, a fejlett informatikában és a nyugati modellt követő marketingben.

Kocsis András Sándor elismeri, hogy nehéz helyzetben vannak a kereskedők, azt is látja, hogy kiadóknak már nincs hova menekülniük: vagy csökkentik a címek számát, vagy lehúzzák a rolót. Ő abban látja a megoldást, hogy a könyvszakma szereplőinek maximálisan oda kell figyelniük egymás gondjaira. A szolidaritás önmagában már nem elég. Össze kell fogniuk, különben nincs esélyük a kormányzati kultúrpolitikával szemben. A minap egy kultúrpolitikus a könyvkiadás csökkenő támogatását némi cinizmussal azzal indokolta, hogy a könyvszakma szereplőinek tudomásul kell venniük: csökkent a társadalmi súlyuk.

A hivatal szerint a piaci versenyt akadályozza, ha a könyveket a rájuk nyomtatott áron árusítják