Húszéves korában kezébe kapta Szeged zenekarát, és pár éven belül hatalmas zenei életet csinált ott. Megsokszorozta a rendszeres koncertlátogatók számát, világsztárokat vitt oda, önálló operatársulatot létesített, föllendítette a szabadtéri játékokat. Amikor 25 éves korában a városvezetők balfácánsága miatt le akart mondani, Szent-Györgyi Alberttel az élen nagy küldöttség járult a polgármesterhez, hogy a Fricsayt el ne engedje. Aztán nem volt hajlandó kitenni a zsidókat a zenekarából, amikor azt követelte a haza. A Gestapo letartóztatta, apja belehalt a megszállásba. 1947-ben beugrott Klemperer helyett a Salzburgi Ünnepi Játékokba, és attól kezdve övé volt a nagyvilág. A bécsi, a berlini, a müncheni opera, a berlini rádiózenekar... A német zenei életben Karl Böhmmel, Karajannal egyenrangúnak tekintették.

És az is volt. A szelíd művészlélek kegyetlen diktátorrá változott a próbateremben. Munkamániás volt, maximalista, a végletekig kidolgozott, precíz, ugyanakkor nagyon életteli, dinamikus előadásokat és felvételeket érlelt ki a keserves próbák során.

Volt neki a Mozart-operákhoz egy remek csapata, amely rajongott érte. Az volt a bakelitkorszakban az én házi Varázsfuvolám, amelyet ezzel a csapattal vett föl: Dietrich Fischer-Dieskau, Maria Stader, Ernst Haefliger, Josef Greindl, Rita Streich! A másik meghatározó fölvétel, ami hozzá köt, Bartók három zongoraversenye. Ezeket Anda Gézával ők vitték körbe a földgolyón, ők építették bele a világ zenei tudatába.

Bartók és Mozart volt Fricsay számára a legfontosabb. Amikor már nem tudott föllépni, róluk írt könyvet a halálos ágyán.

A karmester általában tartós darab. A legszívósabbak ötven-hatvan évig is elkeringenek a világban. Fricsay alig tíz-egynéhány évig keringhetett, annak nagy részében is súlyos betegségekkel küszködött. Születésének századik évfordulójára emlékezik most két részben a Bartók rádió, s tavaly múlt fél évszázada, hogy elvitte őt a rák.

I!

02. 17., 02. 24.

KEZDÉS: 19.00

CÍM: Fricsay Ferenc 100 I–II. rész

CSATORNA: Bartók rádió