A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemmel karöltve újra európai egyetemekről hívtak előadásokat, valamint lengyel, litván, német, román, cseh és magyar fiatalokat. Azok is nézhették a darabokat, akik nem jutottak el Miskolcra, a fesztivál honlapján követhették az élő közvetítést. Nagy volt a pörgés a teátrum összes termében, csarnoktól a festőműhelyig, játékszíntől a színesre festett művészbüféig.

Mindenhol beszélgettek, próbáltak, szereltek vagy játszottak. A fesztiválprogramba került a vendéglátók néhány előadása is, nehéz volt kimatekozni, mire üljön be az ember. Nem rövid egy nap a fesztiválozóknak: zenei vagy fizikai színház workshop, próba, előadás (színészként-nézőként), szakmai beszélgetés hajnalig a színház Béla névre hallgató lakásában. A fesztivál összművészeti, a földszinten csupaszem SZEMtély, a nézői társalgóban a képzőművészeti egyetem mesterképzős, látványtervező szakos hallgatóinak makettkiállítása.

A feladatuk az volt: a III. Richárd című darabhoz készítsenek terveket. Lett is négy díszlet- és egy bábterv. Két előadást sajnáltunk, hogy nem láttunk, de az egyiket lesz még lehetőség megnézni: a budapesti, negyedéves színművészetisek Hamletjét. Zsótér Sándor rendezte, aki nemcsak minden alkalommal az adott térre formálta az előadást, hanem aktív szereplője is. A másik a varsói Lukrécia meggyalázása, tűzzel, vízzel-vérrel, izgalmas térkezeléssel a festőtárban.

Láttuk viszont a kaposvári egyetemisták friss vizsgakoncertjét Jónás Tamás verseiből. Osztályfőnökük a miskolci színház művésze, Kocsis Pál, ő ajánlotta a köteteket a csapatnak. A koncert nem tűnt túl rövidnek, de meglepetése volt, hogy majdnem mindenki játszott benne valamilyen hangszeren – a harmonikától a trombitáig. Zajkeltésre használtak üvegflaskát is, amelyből a víz egy másik edénybe pont a szám végére folyt ki.

Nem állítjuk, hogy az összes fiatal fantasztikusan énekel, de hogy jó volt hallgatni őket, és remek verseket válogattak össze, nyugodtan kijelenthetjük. A román I. L. Caragiale Színművészeti Egyetem hallgatói angolul játszották A kopasz énekesnőt. A szereplők a darab abszurditását a szakmai beszélgetésre is átvitték, különösen a tűzoltót játszó srác, aki minden megszólalását köszönéssel kezdte. (Ezzel vélhetőleg a kiborulás szélére rángatva a kérdezőt.)

A darabot egyébként az angolon kívül franciául és románul is játszották, nemcsak azért, mert az egyetemük egyik követelménye: készítsenek idegen nyelvű előadást, hanem mert arizonai vendégjátékra is hívták őket. A fesztiválörömöt fokozta, hogy Miskolcra megtanultak pár magyar szót is, beletűzdelték a darabba.

Azt mondják, a cseh avantgárd képviselőjének, E. F. Burian rendező-librettista-zeneszerzőnek 1935-ben született zeneművét, a Háborút háborúellenessége miatt a német megszállás alatt betiltották, és csak azt követően mutathatták be újra, hogy a szerző megjárta a koncentrációs táborokat, ahová deportálták. A produkciót a Prágai Előadó-művészeti Egyetem hallgatói játszották, és a szöveget csak részben fordították magyarra. Ami nem is gond, mert az előadás vizuális része, a mozgás jóval izgalmasabbnak tűnt. A produkcióban dramaturgként a zeneszerző unokája is közreműködött.

Bár Tasnádi István egyetlen művét sem játszották a SZEM-en, a miskolci Nemzetiben ő az évad szerzője. Tasnádi az egyik legnépszerűbb kortárs magyar drámaíró, kétszer nyert első díjat az Egyetemi Színpad pályázatán, alapítója volt a Bárkának, amelynek közelgő végnapjairól meg is emlékezett, évekig dolgozott Schilling Árpáddal a Krétakör Színházban, az utóbbi években főként az ifjúság problémájára reflektáló darabok szerzőjeként ismerjük. Négy előadást is rendezett, igaz, mint mondta, írói habitusa nem tette lehetővé, hogy igazi rendező legyen, hiányzik belőle a nárcizmus, az egoizmus és az agresszivitás.

A nézők között ülő egyetemisták (A kopasz énekesnős csapat) összegezték is fiataloknak szóló tanácsait: legyenek roppant makacsak, találjanak ki új dolgokat, és legyenek együtt a megfelelő közegben.

Egyszemélyes bűnök

Speciális Bűn és bűnhődés-előadásokat játszanak a budapesti egyetemisták a Jurányi közösségi házban. A produkció különlegessége, hogy minden alkalommal egyetlen néző láthatja a Fehér Balázs Benő rendezte Dosztojevszkij-darabot. Az egynézőségre pedig licitálni lehet a neten.

Jelenet a háborúellenes Háborúból