Szörényiék múzeumba vonultak
Csupa olyan tárgyat, amely annak idején a zenészt a hírnév felé repítette, fiatalságának fontos mozaikdarabja volt. B. Tóth László rá diós műsorvezetőnek és Kelemen Andrásnak, az Old Boys gitárosának azért sok zenei emléket sikerült összegereblyéznie ahhoz, hogy a RaM Colosseumban létrehozzák a Rockmúzeumot, amely e hét végétől szombatonként és vasárnaponként ingyenesen látogatható.
A megnyitón B. Tóth elmesélte, hogy a terv másfél éve született meg, és most már 810 négyzetméteren idézik meg a magyar beat-, pop- és rockzene elmúlt ötven évét. Az avatáson Tarlós István főpolgármester könnyű kézzel skiccelte fel a rockzene történetét, különös tekintettel a hazai vonatkozásokra. Nem kifelejtve, hogy maga is nagykanállal falta a Beatles és a Rolling Stones muzsikáját, valamint az Árpád Gimnáziumban mögötte ült Homonnay Botond, a Liversing dobosának öccse, ilyenformán ő maga is egészen közel sodródott a Nagy Generációhoz.
Tarlós kijelentette: nem szabad elfelejteni azt a világot, életérzést, hangulatot, amely a magyar rockzene indulásához kötődik, és mert igaza van, neki és politikustársainak erősen javasoljuk, hogy gondoljanak gyakrabban fiatalságuk magasztos eszméire. Tóth József kerületi polgármester, a jelen lévő hírességekre, Szörényi Leventére, Szörényi Szabolcsra, Benkő Lászlóra, Frenreisz Károlyra és másokra utalva azt mondta: a történelem és a tudomány alanyai jelentek meg a Rockmúzeum megnyitóján. Ezzel a kijelentésével arra utalt, hogy néhány napja az MTA-n működő kutatócsoport szervezett tudományos konferenciát a könnyűzene társadalmi, kulturális, történelmi összefüggéseiről.
Szót ejtett a kerület legendás klubjairól és a kerülethez köthető rockzenészekről, például Radics Béláról, akinek utca és szobor is őrzi az emlékét Angyalföldön. A megnyitóbeszédek után a jelenlévők a tárgyra (tárgyakra) tértek. Megnézték a korabeli hangosító berendezéseket, az egykor csodált gitárokat, dzsesszorgonákat, szalagos magnókat, Radics szamurájfejes pólóját, az Omega első füstgépét, Szörényi Levente csepp alakú gitárját, a korabeli plakátokat, dokumentumokat és a Szabad Európa Rádió teljes stúdióját, mellyel évtizedekig sugározták nekünk a nyugati pop- és rockzenét, Vértes György pompás fotóit, Hérics Nándor zenészfestményeit és azon muzsikusok emléktermét, akik már nem lehetnek közöttünk.
Szörényi Leventétől azt kérdeztük, milyen múzeumba vonulni. – Mivel a mai napig színpadon vagyunk, volt időnk, hogy hozzászokjunk az évek múlásához – mondta mosolyogva. – A napokban én is részt vettem az említett tudományos konferencián, és örültem, mert titkon mindig is reméltem, hogy az utánunk következő generáció komolyabb elemzésre is érdemesnek tartja majd a zenénket. A leharcolt hangszerek, az agg színpadtechnikai berendezések láttán arra gondolunk: a mai generációnak nem lesz könnyű efféle múzeumot létrehozni, lévén a monumentális berendezéseket felváltották a tenyérnyi kütyük, laptopon, okostelefonon is lehet zenét előállítani, rövidesen eltűnik a hanghordozó, még a plakátot is felváltja az internetes hirdetés.
Bródy János azonban úgy vélte: – Nem a berendezés és a hangszer a legfontosabb, hanem a dal. De az emlékezésben ez a múzeum is segíthet. Abban a különleges zenei korszakban az alkotókban volt annyi fantázia, kreativitás és vágy, hogy felemeljék a közönséget, miközben egy populáris műfajban ez majdnem lehetetlen, mert azt az általános tömegízlés többnyire lehúzza magához. Akkor mégis születtek olyan művek, együttesek, amelyekre érdemes emlékezni.
A legpontosabban Benkő László, az Omega billentyűse fogalmaz: – Egyrészt magasztos, megtisztelő, másrészt fura és felfoghatatlan, hogy az ember élete múzeumba kerül – mondja. – Amikor elkezdtük, nem gondolhattuk, hogy amit csinálunk, egyszer a zene történetének részévé válik, és ha kicsit nagyképűen akarom megfogalmazni: egyfajta küldetés lesz belőle. Ha akkoriban ezt felismerjük, alighanem hamar összeroppanunk a felelősségétől, és nem lett volna az egészből semmi, csak néhány akkord, amely elszáll a szélben.
Miskolc is jön
Haladunk – így kommentálta Szőke Tibor, a miskolci ROCK! Europe múzeum ötletgazdája, vezetője a 2010 őszén elkezdett miskolci beruházás jelenlegi állapotát. Az építkezés nem várt nehézségei miatt az NFÜ hozzájárult, hogy a projektet 2014-ben fejezzék be. Az intézmény szakmai-tartalmi anyaga 90 százalékban összeállt, csaknem négyszáz rocktörténeti relikviát gyűjtöttek össze, köztük a republicos Cipő gyermekkori zongoráját, Horváth Charlie trombitáját, de övék Al Di Meola gitárja, Slash Magyarországon használt pengetője és James Hetfield dedikált mikrofonja is. Szőke Tibor elmondta: nem tekintik vetélytársnak a pesti Rockmúzeumot: Miskolcon nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi rockzenei életet is igyekeznek bemutatni. (D. J.)
