Mikor az ember hazamegy, sehol senki, és az már rég kiment a divatból, hogy házvezetőnője van valakinek, aki jó a főzésben, takarításban (esetleg az ágyban is). Tehát hazamész egy teljesen üres, szépen rendbe hozott plébániára, vagy gondoljunk egy kicsire és elhanyagoltra, vagy nagyra és elhanyagoltra, de az legalább fűtve van. Most kezdik bevezetni a régi plébániákon is a házi központi fűtést. Ördögfióka barátom is mondta, hogy életében először nem fázik a parókián. Tényleg ragyogó fűtés van nála.

Ő mesélte, hogy amikor végez, és hazamegy este, mit csinál otthon? Eszik. Az evés örömélmény. Ismerjük ezt. De hozzá kell tenni, hogy a hívek is gyakran meghívják ebédre. Azt mondja, hogy a múltkor meghívták két helyre is, meg vacsorára is. És mindenütt próbálnak finomat főzni az atya tiszteletére, és meg is nézik, figyelik, hogy menynyit eszik belőle, vagy esetleg nem? Ha nem eszik, jaj, nem ízlett, atyám, nem elég jót főztünk? Baj van a húslevessel vagy a rántott csirkével? No, azt mondja, így nem tehetek mást, mint hogy végigeszem mind a három ebédet és a vacsorát. Így hiába próbálok lefogyni, és csinálhatok akármit a hosszú, téli estéken. Azonkívül, jön az ajándék torta is. Amikor mi voltunk vendégségben nála, akkor is felséges pogácsát küldtek ajándékba, meg püspökkenyeret, csodálatosat.

Mit tehet a szegény pap? A hívek hol ezt hoznak, hol azt, azon kívül még kosztot is hordat az öregek napközijéből, és ott is igyekeznek a legjobb falatokat megadni neki. Eredetileg ezért is volt a könyvem címe az, hogy Özvegyek és cölibátusban élők szakácskönyve, mert nagyon fontosnak tartom, és szeretném a papokat is megtanítani főzni. Vagy a főzéshez tanácsot adni, vagy lehetőséget teremteni és biztatni őket arra, hogy lehet úgy is főzni, hogy az étel egészséges legyen, de főként azt, hogyan készül el olyan gyorsan, hogy ne kelljen a főzéssel az egész estét eltölteni.

És itt nemcsak arra gondoltam, hogy majd meg melegítem azt, amit elém raknak, vagy hidegen megeszem. Mert, ahogy a másik papbarátom is meséli, ha hidegen vagy melegen behozza magának egy tálcán a már készételt, és leül, nézi közben a tévét, és eszeget, még nassol is mellé. Mert a hívek szeretik, és nassolnivalót is mindig bőven küldenek a főétel mellé. Hogy menynyi ital volt odakészítve, mikor minket fogadott, uramisten! Borok és üdítők és gyümölcslevek, meg házi és vásárolt üdítők garmadával az asztalon. És ugyanígy ellátják tojással, kolbásszal, szalonnával, de a családjában is vágnak disznót. Hát így nehéz papnak lenni. Mindenképpen nehéz. A cölibátusról nem is beszélve. A bibliában is meg van írva, hogy presbiternek csak olyat válasszatok, aki szavahihető, nem borissza, és lehetőleg egy felesége van. De hol van itt szó a cölibátusról? Abba most nem megyek bele, miért kellett ez az egyháznak, mert természetesen egészen más, ha valaki az aszkézist önként vállalja, amikor úgy érzi, hogy a szerelem, a szexualitás zavarja a hivatásában. Éppen erről is írok egy könyvet, hogy amilyen az Istenhez való viszonyunk, olyan a szerelmesünkkel való kapcsolatunk is. És bizony a szerelem elvon Istentől, a szerelem kisajátításra törekszik, a szerelem öntörvényű, a szerelem elvisz magadtól is a másik felé, vagy egészen magadba akarod zárni a másikat, vagy oda akarod adni magadat egészen, mint Istennek.

De hát az első parancsolat így szól, hogy Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és akaratodból! De miért kell akarni? A szerelmet nem lehet akarni. A másik pedig: Szeresd a te felebarátodat, mint önmagadat! Ez is végtelenül egyszerű, mert önmagadat nem nehéz szeretni. Sőt nagy baj, ha valaki haragban van önmagával. Természetes, hogy akkor tudod a felebarátodat is szeretni, ha önmagadat is szereted.

POLCZ ALAINE

1922-2007

„Ezt a szakácskönyvet azoknak írom, akik így vagy úgy, de egyedül élnek, egyedül főznek, egyedül étkeznek” – ígérte 2002-ben Mészöly Miklós özvegye. A tanatológiával (a haldoklás tudományával) foglalkozó írónő alapította a hazai hospice szolgálatot, legismertebb regénye az Asszony a fronton. A fenti részlet Életszakácskönyv –szingliknek című kötetéből való, megjelent a Kalligram kiadónál.