Felidézi: az idős rendező rengeteg történetet mesélt, hosszabbakat-rövidebbeket, de nagyon otthon volt a viccek világában is, ráadásul jól is tudta előadni őket. Berger lánya is imádta ezeket a sztorikat, úgyhogy mindig apja lelkére kötötte: el ne felejtse a hazafelé úton Miki bácsi vicceit...

Mintegy nyolc évvel ezelőtt ismerte meg személyesen is Jancsót, Flórián Endrén keresztül kapott lehetőséget, hogy a rendező elé tárja terveit: jó volna csinálni egy Mátyás-filmet. Nem hatalmas költségvetésű, reprezentatív történelmi tablómozira gondolt, hanem arra volt kíváncsi, mi jut eszébe egy művésznek, jelen esetben Jancsó Miklósnak Mátyásról és koráról – ezzel párhuzamosan persze a világról.

Miért pont én? Miért pont Mátyás? – ezt kérdezte először a rendező. A beszélgetés végén pedig, hogy: miért ne? „Mindig azt mondta: azért nem beszél előre az adott filmről, mert még maga sem tudja pontosan, milyen film lesz. Utólag meg már nem érdemes: meg kell nézni, és kiderül, milyen lett” – így Berger. A producer legszebb élménye Jancsóval kapcsolatban, hogy közelről láthatta az alkotás folyamatát és az egyes fontos pillanatokat is, például az előkészítés során minden csütörtökön aktuális Mátyás-napot – ekkor gyűltek össze, hogy átbeszéljék, hol tart éppen a film.

Azt mondja, fantasztikus szellemi kaland volt végignézni, hogyan születik meg a mozi. Profizmus, megbízhatóság, nyugodtság. Ezeket a jelzőket is Berger sorolja. Forgatás előtt Jancsó mindig pontosan tudta, mire és kire lesz szüksége, tudta, hogyan fog kinézni majd az adott jelenet, s hogy mit akar elmondani vele. Soha nem túráztatott senkit feleslegesen. Nem történhetett meg, hogy délután kettőkor eszébe jut a rendezőnek, hogy hopp, ide most kellene egy fahordó, úgyhogy gyorsan keressen valaki valahol egy fahordót.

Mindig mindenre gondolt – arra is, hogy mikor nem szabad nekiindulni egy forgatási napnak. Az elképzelései elé legfeljebb költségvetési nehézségek gördítettek akadályt, s akkor sem omlott össze, ha az eredeti terveknél jóval kevesebből kellett „megfőzni a levest”. Hiszen a korábbi szisztémában is akadtak fennakadások bőven, a Mátyás-filmet például először visszadobta az MMKA. Jancsó tisztában volt vele, hogy még őelőtte sem nyílik ki automatikusan minden ajtó.

Megalkuvásra nem, de kompromisszumra igenis késznek mutatkozott, ha a film megvalósulása volt a tét. „Rugalmas volt: ha kellett, átalakította a könyvet, a szerkezetet, hogy beleférjen a költségvetésbe, tudta, hogy egyszerűen meg kell találni a módját, hogy a megváltozott feltételek mellett is elkészülhessen a film.” Határozottság – Berger szerint ez is nagyon fontos tulajdonsága volt Jancsó Miklósnak, „és az nagyon jó, ha egy rendező határozott, akkor is, ha esetleg nemet kell mondani valamire. Felelős döntéseket hozott”. Jancsó Miklós soha nem mismásolt, s ez a producer szerint nagyon fontos erény.

„Tudta, hogy csak így, őszintén lehet előbbre jutni. Bárkivel szembeszállt az igazáért, ha kellett, de úriember volt: szándékosan sosem bántott meg senkit.” Előfordult az is, hogy őt magát bántották meg, de ez Berger szerint szinte törvényszerű. „A nyíltszívű, igazságkereső embereket mindig bántja az igazságtalanság.” Berger József szerint „Jancsó szellemisége mindenképpen itt marad. Nem lehet múlt időben beszélni róla”.