A szaporodó dokumentumcsatornák minden kábelcsomagban megfelelő választékot adnak a napi politikától, véres akciófilmektől és híradóktól, illetve kollektív elhülyítésre jó valóságshow-któl és amerikanizált tömegigényt kielégítő, minden rendű és rangú, celebkeltető szórakoztató műsoroktól megundorodott, megcsömörlött nézők számára.

Ezek sorában üdítő, mondhatni zöld színfolt az Origo médiacsoportjához tartozó OzoneNetwork, mely hazánk első és egyre népszerűbb, tudatosan vállalt környezetvédelmi tévécsatornája.

Mitől más az Ozone, mint külföldi társai, a Discovery, a Viasat, az NG és a többiek? Első megközelítésre nem sokban, hiszen mindegyik műsor zömét ismeretterjesztő filmek adják. Méghozzá profi mesterségbeli tudással és technikával, többnyire jó sok pénzből készült angol, német, kanadai, amerikai, francia vagy japán sorozatok. Filmek természetről, a nagyvilág csodáiról, vagy éppen környezetünk mindennapi apróságairól, melyek segíthetnek életünk olyan irányú alakításában, hogy az jobban igazodjék mindinkább fogyatkozó erőforrásainkhoz. Az „örökzöld” csatorna filmjei azonban lehetőség szerint kerülik néhány más, hasonló program szenzációhajhász megközelítését, katasztrófákat, pusztulást, félelmet keltő tematikáját. Az OzoneNetwork szemlélete alapjában pozitív és optimista. Mindenben azokat a megoldásokat, erőfeszítéseket, megoldásokat tárja elénk, melyek sikert hoztak, vagy eredménnyel kecsegtetnek a környezetünk egészségesebbé, zöldebbé tételét célzó harcban. Talán ez is a sikerének titka, bár egyáltalán nem mondhatnám hurráoptimistának. Őszintén, néha sokkolva veti fel azokat a kérdéseket filmjeiben, melyek a környezetvédő csoportok mindennapi munkáján, harcaikon keresztül érzékeltetik a súlyosbodó ökológiai problémákat, az időről időre kipattanó krízishelyzeteket. A nézők könnyen eligazodhatnak a műsorszerkezetben is: egy adott sorozat mindig ugyanabban az időpontban fut hétfőtől péntekig, másnap délelőtt pedig – szintén mindig ugyanakkor – adják az ismétlést.

Ám az OzoneNetwork nem csak szinkronműhely, ahol a külföldről érkezett dömpingárut magyarra ültetik át. A csatorna számos saját készítésű műsorral rendelkezik. Ezek részben helyi riportok, részben rövid hírek, részben politikai vitaműsorokra hajazó stúdióbeszélgetések. A nézők vélhetőleg azt is díjazzák, hogy itt – a médiahatóság 3 évvel ezelőtti döntésének megfelelően – kevesebb a reklám, mivel a csatorna úgynevezett közösségi médiaszolgáltató (közülük is ma már a legnézettebb), vagyis a kereskedelmi adókkal ellentétben óránként nem 12, hanem legfeljebb 6 perc hirdetéssel gazdálkodhat. A hazai tévéspalettán egyedülálló és mind nézettebb Egyenlítőben a két műsorvezető minden hétköznap este más meghívott vendégkörrel vitatja meg az elmúlt időszak környezetvédelmi vonatkozású híreit ökogazdálkodásról, fenntartható fejlődésről, természetről, állatvilágról, időjárásról, az egyes országok társadalmi-gazdasági állapotáról. Az interneten összegyűlt adások öszszessége mára a felvethető környezetvédelmi problémák kivételes televíziós archívumává vált.

Új, szintén ötletes és nagyon hamar a csatorna egyik legnézettebbé vált műsora a szombatonként jelentkező Hogyan készül?, melyben a szimpatikus Gyetván Csaba a nézőt különböző gyárakba kalauzolja el, és vele együtt csodálkozik rá mindennapi tárgyaink keletkezésére. Nem termelési riportokat látunk, hanem korszerű és roppant hasznos ismeretterjesztést, amelyben a Túró Rudi, a papír zsebkendő, a focilabda, a WC-papír, a szalvéta, a krémek, az autógumi vagy a chips és még sok-sok jól ismert termék gyártási folyamatát követhetjük végig.

Az Ozone GPS naponta többször jelentkező, pattogóan rövid hírblokk, melyet a Himalájában tragikusan eltűnt Erőss Zsolt után Kovács „Koko” István vezet, környezetvédelmi újításokkal, zöldtechnológiákkal, külföldi és magyar fejlesztésekkel foglalkozik egy-egy jobbára külföldi, de néha hazai filmtudósítás apropóján.

S hogy a gyorsuló zöldtévénél a meglepő újdonságokra is fogékonyak, azt a szentestétől másnap reggelig sugárzott kandallótűz látványa bizonyította. Az úgynevezett „slow” tévé az adatok szerint stadionnyi embert vonzott: 80 ezer néző bávadt legalább három percig a karácsonyi zenével aláfestett pattogó lángokba.