Jimi, a király

2014-01-31

A rockzene nagy halottai és halhatatlanjai közé tartozik.Abban az időben, amikor elhunyt, egyik csapás a másik után érte a muzsikát: eltávozott Brian Jones, Janis Joplin, Jim Morrison is. (Joplin két hét elteltével követte hősünket.)

Jimi Hendrix alig huszonhét évet élt. Összesen három stúdió- és egy koncertalbumot jelentetett meg, mégis a műfaj meghatározó alakjai közé emelkedett. Műfaj? Azt, amit csinált, csak ő csinálta: Hendrix Hendrixet játszott. Lehetett a dal szerzője bárki, a megszólaltatás nemhogy egyedi, de történeti volt és maradt. Attól kezdve, hogy Hendrix színpadra lépett, másként kellett értelmezni a gitárjátékot, noha korábban is voltak – nem is kevesen –, akik a hangszer virtuózai közé tartoztak.

Olyan, mint ő, sem előtte, sem utána nem akadt.

Pedig rövidre szabott földi pályafutása korántsem diadalmenetek sorából állt. A Jimi Hendrix Experience trió 1966-ban Johnny Halliday-jel lépett fel egy műsorban a párizsi Olympiában, és – többek között –Engelbert Humperdinckkel turnézott Angliában, majd 1967-ben a Monkees előzenekaraként koncertezett az Egyesült Államokban. Ezek az összeállítások súlyos félreértéseket tükröztek...

De aztán a Nagy-Britanniában kiadott Are You Experienced című nagylemez, illetve a tengerentúlon a Monterey fesztiválon nyújtott alakítása a helyére katapultálta a géniuszt. A Melody Maker 1967-ben, a Billboard 1968-ban választotta az év művészének, de ez semmi ahhoz képest, hogy az egész XX. század legnagyobb hatású gitárosa volt. Nem azzal, hogy alkalmanként felgyújtotta hangszerét, nem is azzal, hogy a háta mögött játszott vagy a fogával pengetett: sokkal inkább azzal, hogy újrafogalmazta a blues- és a rockzenét. Az alkotó 1970 szeptembere óta pihen, de a Purple Haze, a Foxy Lady, az All Along The Watchtower meg a többi nagy darabja –vele együtt – itt van. A zűrös életű Jimi nem gondolta volna, hogy klasszikus lesz belőle.

Pedig semmi kétség: ez a helyzet.