Halász fiatalkora óta szívélyes kapcsolatban van Jantyik Csabával, az ugyancsak miniszteri döntéssel több ízben megtámogatott Híd Média Kft. tulajdonosával is. A cég összesen 11,3 millió forintot kapott 2012 novembere óta Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől. A Jantyik Csaba és testvére, Jantyik Zsolt nevével fémjelzett PG Csoport 2012 novemberében „filmbemutatókkal egybekötött koncertjeinek megvalósítására” érkezett kétmillió forint, aztán 2013. februárban négymillió forint „12 portréfilm előkészítésére a táncházmozgalom zenészeiről és táncosairól, meghatározó előadóiról”, ugyanekkor még nyolcszázezer forint a Táncház ’40 című fotókiállítások megvalósítására. Végül tavaly júniusban a szintén a PG Csoporthoz köthető Világvége-Szerelem című musical „felvételi költségeire és színházi műsorfüzet kiadására” további négy és fél milliót ítéltek meg a baráti körbe be nem kerültek számára szűkösen mért, kultúrára fordítható összegek rovására.

Halász a tavalyi év elején egy debreceni egyetemi újságnak adott visszaemlékező interjújában is elmesélte, hogy az általa debreceni egyetemistaként vezetett Szép Klub tevékenységéből „nőtt ki” a Jantyik Csaba és testvére, Jantyik Zsolt nevével fémjelzett PG Csoport nevű zenekar, az Opten cégjegyzék adatai szerint pedig Halász és Jantyik Csaba máig is mindketten az 1989-ben egyesületté alakult Szép Klub képviselői, Halász ügyvivőként, Jantyik Csaba elnökségi tagként. Ő egyébként 2010 óta számos – többnyire kulturális profilú – állami cég (köztük a Filmlabor Nonprofit Kft., a Művészetek Palotája és a Fővárosi Nagycirkuszt üzemeltető Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft.) felügyelőbizottságában is feltűnt. A MüPában és a Macivá-ban együtt dolgozik Kriza Zsigmonddal, az NKA bizottságának egyik tagjával.

További három és fél millió forint jutott még a miniszteri keretből tavaly októberben a Jantyik Híd Média-beli üzlettársa és sógornője, Fehérvári Veronika, valamint Jantyik felesége, a Budapesten élő Jantyikné Fehérvári Marianna igen rövid múltú, mindössze 2012-ben alakult cégének, a Best Kreatív Kft.-nek „A hajdúsági települések kulturális kapcsolatépítését szolgáló programjai megvalósítására”. A cég 2012-es nettó bevétele a cégjegyzék szerint nem érte el a hárommillió forintot.

Fehérvári Mariannától hiába szerettük volna megkérdezni, hogy ez a tágan értelmezhető pályázatcím konkrétan mit is takar, nem válaszolt írásos megkeresésünkre, melyben azt tudakoltuk tőle, hogy eddig melyik hajdúsági városokkal vette fel a kapcsolatot a megvalósítással kapcsolatban, és hogy a Best Kreatív pályázata mennyiben tartalmaz olyan kapcsolatépítési elemeket, amelyeket a hajdúsági települések önmaguk erejéből nem képesek megvalósítani. Ennek azért van jelentősége, mert a hajdúvárosok századok óta szoros kulturális és közéleti kapcsolatot ápolnak, és nem világos, hogy a „kulturális kapcsolatépítéshez” miért van szükség Jantyikné cégére. Ez a kérdés annál is inkább indokolt, mivel Hajdúdorog polgármesterével, Csige Tamással a Best Kreatív Kft. eddig semmiféle kapcsolatot nem vett fel, holott az NKA-pályázat listáján a kedvezményezett székhelyeként Hajdúdorog szerepel. Csige lapunknak azt mondta: személyesen ismeri Jantyiknét és testvérét, de arról eddig nem tudott, hogy Hajdúdorogon és a többi hajdúsági településen a cég kulturális kapcsolatépítéssel szeretne foglalkozni. Mint mondta, belátja, hogy hivatalosan egy polgármestert nem kell értesíteni egy magáncég nyertes pályázatáról, de azért ha az általa vezetett település kulturális életét is érinti egy projekt, örömmel venné, ha a hajdúdorogi pályázók őt is megkeresnék, hátha segítségükre lehet a kapcsolatépítésben. Hozzátette: „a hajdúvárosok közötti együttműködés egyre intenzívebb, a Best Kreatív ezt tudná támogatni, ha tudnánk a működéséről”.

Eddig tehát – a Zámbori testvérekhez kötődő szervezetek támogatását is beleértve – összesen kis híján 48 millió forint került miniszteri döntéssel Halász János régi ismerőseihez. Kerestük az üggyel kapcsolatban az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, ahonnan későbbre ígértek választ.

Balogh Rodrigó szerkesztőségünkhöz eljuttatott levele

A Népszabadságban 2014. január 14-én nyomtatásban és online megjelent Pénzközelben Halász János államtitkár ismerősei című cikkben sajnálatos módon elég szerencsétlen konstellációban merült föl a nevem, tényként föltüntetett információk pedig elferdítve jelentek meg, ami nem a cikket jegyző újságírók tévedése.

A Somnakaj című előadás megrendezésére Káel Csabától kaptam fölkérést. Zámbori Péter nevével elsőként az említett írásban szembesültem. Nem ismerem őt, sosem találkoztunk. 2013 decemberében kaptam meg a színdarab szinopszisát. Azt láttam, érdemes foglalkozni a történettel, ahogy más munkáimban, úgy itt is lehetőséget láttam társadalomkritika megfogalmazására. A szinopszis alapján a színdarab rendezői változatának első verzióját 2014. január 3-án fejeztem be, s küldtem el a producernek. A színdarab nem formálisan ugyan, de elfogadásra került, a producer nem fogalmazott meg tartalmi kritikát, úgy tűnt, az írásom alapján haladt (volna) tovább a munka.

A Népszabadságban megjelent cikk elolvasását követően egyfelől megdöbbentem, hiszen érzékeltem: valami nem stimmel a produkció körül. Írásban számos kérdést tettem föl a producer asszonynak, többek között a következőket. Hogyan lehet, hogy sor kerül egy előbemutató előadásra, amire én nem kapok meghívást, sőt arról egy cikkből értesülök? Hogyan lehet, hogy az általam egyáltalán nem ismert Zámbori Péter a nevemet említi egy nyilatkozatában, miközben nekem semmilyen megállapodásom nincs az általam ismert megrendelővel, nevezetesen a MüPával? Egészen pontosan kinek rendezek előadást? A MüPának? Békéscsabának? Vagy a cikkben is összefonódásokat érzékeltető Nemzeti Színháznak?

A kérdéseimből kiderül: nem tudtam arról, hogy előbemutatót tartottak a Somnakaj című produkcióból, pedig szívesen megnéztem volna, talán inspirációt meríthettem volna a készülő színdarabhoz. Hogy hivatkozhat rám valaki, miközben nem ismerjük egymást, nincs megállapodásunk és szerződésünk sem? Hátrányos helyzetű gyerekeket említenek egy korrupciógyanút fölvető cikkben, és alatta egy sorral ott a nevem, miközben az elmúlt évtizedemet az határozta meg, hogy pont szegény gyerekek profi művészekké válásában működtem közre, teljességgel kizárva a magyar állam, vagy az EU támogatását. Roppant kellemetlen ez, főként azon növendékeim irányába, akik büszkék arra, hogy nem egy „romaügyi pénznyelő szervezet” keretein belül működnek a magyar adófizetők közvetett támogatásából, hanem egy önfenntartó közösség tagjai.

A kérdéseimre nem kaptam érdemi válaszokat, a cikk megjelenését követően egy nappal, a fenti erkölcsi aggályok miatt, írásban elálltam a produkció megrendezésétől. Nagyon sajnáltam, szerettem ezt a munkát.