Vb-zene: A matakó legalább cuki
Bár az 1994-es vb-re jól emlékezők szerint a stadionokban nem ez a félhivatalos szám csendült fel, hanem az igazán hivatalos Gloryland című, Daryl Hall és a Sounds of Blackness szerezte dal. Ez nem lett akkora sláger, amekkora lehetett volna. Vagy amekkora mondjuk a ’66-os, Angliában rendezett világbajnokság dala lett. A World Cup Willie-ért megőrültek a szigetországban, ami innen nézve és hallgatva egészen elképesztően képtelennek tűnik fel. Lonnie Donegan dala nem csinál semmi különöset, csak World Cup Willie, a futballvébé hivatalos figurájának meglehetős egysíkú kalandjairól mesél. Ez az oroszlán focizik, és kész. Gólvágó, azt’ jónapot. Nem akar többnek látszani, mint ami – talán ezért, hogy a bakelitlemez, akárcsak a Willie-figurák némelyike, gyűjtők álma még ma is. Edoardo Bennato és Gianna Nannini ugyancsak belenyúlt az Un’estate italianaval a 90-es olaszországi vb kapcsán: hatalmas sláger lett abból is.
Akad még pár emlékezetesebb futam, ott van mindjárt Ricky Martin La Copa de la Vida-ja, mely a franciaországi vb egyik dala volt, s mely elől még ma is nehéz elhajolni egy-egy kellemetlenebb diszkóban, ahol így viszont már messze nem éri meg időt tölteni, pláne, hogy nem a ’98-as árakon mérik az unikumot. De Plácido Domingo Mundial ’82-jét is gyakran láthatták a nyolcvanas-kilencvenes évek archív konzervismétléseinek szerelmesei. És fogják is még talán az M3-on.
Többen szép emlékeket őriznek a legutóbbi világbajnokság daláról is, melyet Shakira és a dél-afrikai Freshlyground jegyez. Ez volt az a Waka-Waka, aminek a titkát azóta sem sikerült megértenünk, s a megfejtéshez az sem vitt éppen közelebb, hogy 2011-ben Hajdú Péter és Zoltán Erika is elnyomta egyszer a TV2 A Nagy Duett című akármijében.
Néhány jól eltalált, esetleg a gyengeségeket jó marketinggel ellensúlyozó dal kivételével e dalok többsége hamar eltűnik a hétköznapjainkból, pedig már nem is csak a vonatkozó meccsek előtt vagy a félidei reklámszünet alatt hallhatók, mint az analóg korszakban, de az összes néprádió műsorába is bekerülnek, két kattintással pedig leszedhetjük az internetről.
Mondjuk ezt az újat, ezt szedje, aki akarja. A Brazíliában esedékes világbajnokság egy hónapja alatt Pitbull, Jennifer Lopez és Claudia Leitte folyik majd a csapból is. A We Are One (Ole, Ola) szövegétől nem vártunk sokat, tényleg: értse mindenki, hogy egyek vagyunk. Más kérdés, hogy ez a dal talán akkor is igencsak enerváltnak és didaktikusnak, korszerűtlennek tűnne, ha mondjuk Jorge Amado, vagy hogy élő brazil írót említsünk: Chico Buarque vetette volna papírra. Ez a zenei aláfestés mindent képes volna hazavágni. Nem tudom, talán az van, hogy a nyolcvanas években valahol Amerikában elfelejtették bezárni a stúdiót, ahol úgy maradt egy már akkor sem valami korszerű beat, és akkor ezek most betévedtek, és tessék, itt a dal. Mindenki jobban teszi, ha saját, nem hivatalos dalt választ inkább.
De van jó hír is: a vb kabalája, a matakó, más néven háromöves tatu cuki állat.
