Takács Imre: Nem vagyok ellendrukker
Lemondásának első számú indokaként azt jelölte meg, hogy kiszakítják az Esterházy-kincseket az Iparművészeti gyűjteményéből. A döntéshozók viszont arra hivatkoznak, hogy így legalább láthatóvá válik ez az anyag, kikerül a raktárból. Nem jobb tényleg, ha megtekinthető az Esterházy-kincs, mint ha a raktárban van?
A közelmúltban az anyagot egészében, illetve annak részeit két nagy sikerű kiállításon is bemutattuk, úgyhogy legfeljebb csak részben igaz, hogy raktáron van. Amikor – jelen állás szerint várhatóan 2017-ben – befejeződik az Iparművészeti Múzeum felújítása, a terv szerint állandó kiállításon lenne látható az Esterházy-gyűjtemény, túl sokkal előbb, úgy képzelem, bár pontos adataim nincsenek, Fertődön sem tudnák kiállítani. Tavaly őszre is terveztünk egy kiállítást, csakhogy a minisztérium írásban tiltotta meg a megnyitását arra hivatkozva, hogy nincs benne az éves tervünkben. Valóban nem szerepelt benne, de szerettük volna a kincseket még egyszer megmutatni a budapestieknek. A gyűjteményt bombatalálat érte a második világháborúban, ezek a tárgyak négy évig vízzel elöntött pincében voltak, egy részük tönkre is ment, a mai napig restauráljuk őket, óvjuk az állagukat. Az Iparművészetinek rendelkezésére áll az ehhez szükséges rutin és szakértelem, nem vagyok benne biztos, hogy ezt könnyű lesz pótolni. Az, ha ezeket az érzékeny, nehezen szállítható, értékes darabokat, ötvösmunkákat, textileket, bőr-, fa- és elefántcsont tárgyakat elviszik innen, olyan, mintha egy sikeresen stabilizált állapotú súlyos beteg kerülne ki az állandó orvosi felügyelet alól.
Nem jelezték ezeket az aggályaikat a fenntartónak?
Természetesen jeleztük, még a nyár derekán, amikor a Miniszterelnöki Hivatalt is tájékoztattuk az álláspontunkról. Nemcsak a kifogásainkat írtuk le, készítettünk egy javaslatot is, amely lehetővé tenné egy Esterházy-tárgyú, az Esterházy-kincs elemeit is bevonó fertődi állandó kiállítás létrehozását anélkül, hogy veszélyeztetnénk a gyűjteményt. Azóta sem kaptunk semmilyen választ a felvetéseinkre.
A másik döntés, amelynek végrehajtását, mint írja, nem tartja szakmailag vállalhatónak, a kelet-ázsiai gyűjtemény átadása a Szépművészeti Múzeumnak. Miért elfogadhatatlan, hogy ott legyen ez az anyag?
A Szépművészeti Múzeum alapvetően képtár, festményeket és szobrokat őriz, a kelet-ázsiai gyűjteményben ezzel szemben többnyire ötvöstárgyak, kerámiák, textilek találhatók, vagyis olyan műtárgyak, amelyekkel az Iparművészetiben foglalkoznak, az itteni öt nagy szakrestaurátor-műhely szükséges az állaguk megóvásához. Különben pedig a világ összes iparművészeti múzeuma rendelkezik keleti gyűjteménnyel, Budapest lenne az első hely a világon, ahol ez másként van. A múzeum karakterét veszélyezteti tehát a döntés. Az intézkedés indoklása mindössze annyi volt, hogy „a hatékonyabb működés érdekében” van szükség erre a lépésre, miközben nagyon is hatékonyan tudtuk bemutatni ezt az anyagot. Személyesen is elmentem Halász Jánoshoz, hogy érdeklődjek a döntés hátteréről, de államtitkár úr csak megismételte, hogy szerintük így lesz hatékonyabb a gyűjtemény működése. Ráadásul az is idetartozik, hogy az Iparművészeti Múzeumnak van egy erős, egységes gyűjteményi bázisa, az iszlám anyag, ez biztosan benne van Európa első öt-tíz nagy iszlám gyűjteményében. Most ez a több ezer darabból álló egység ezek miatt a döntések miatt szétesik. Egy részét elviszik Fertődre, másik részét a Szépművészeti Múzeumba, és itt is marad – egyelőre – belőle valami.
Önről az a hír járja, hogy elkötelezetten jobboldali és rendelkezik is kormánypárti kapcsolatokkal. Mégsem bizonyult jó érdekérvényesítőnek.
Azért, mert én nem politizálok, szakember és menedzser vagyok: végzem a dolgomat, és saját területemen még nem találkoztam sem jobb-, sem baloldali műtárggyal. Épp az vezet tévútra, ha politikai szempontok szerint kezelünk szakmai kérdéseket.
A Szépművészeti vezetőjével, Baán Lászlóval folytatott – sokak szerint szembeötlő – rivalizálásuk sem játszott szerepet abban, hogy így alakultak az események?
A Szépművészeti és az Iparművészeti, mint már mondtam is, teljesen eltérő profilú múzeumok, másfajta gyűjteménnyel, eltérő múzeumi stratégiákkal. Nincs rivalizálás, mert nem is lenne értelme. Dolgoztam is a Szépművészeti Múzeumban, és egyáltalán nem vagyok ellendrukker.
A lemondás háttere
Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója tegnap délelőtt hozta nyilvánosságra lemondását a múzeum honlapján megjelentetett, Balog Zoltán emberi erőforrások miniszteréhez írt levelében. Döntését azzal indokolta, hogy a kormányzat elhatározta egyrészt az Esterházy-gyűjtemény Fertődre szállítását a fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciójának keretében, másrészt a kelet-ázsiai gyűjtemény áttelepítését a Szépművészeti Múzeumhoz. Ezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtását, mint nyílt levelében írja, nem tudta szakmai lelkiismeretével összeegyeztetni.
Minisztériumi reakció
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleménye szerint Takács Imre nem végzett el egy kötelező képzést, így vezetői megbízatásának visszavonása a tárca törvény által előírt kötelezettsége, amelynek eleget is kívánt tenni, és erről a szándékról már Takács is tudott lemondásakor.
A közlemény a Takács által felvetett műkincs-áthelyezési problémákra nem tér ki. A közlemény megjelenésekor ismét kerestük Takács Imrét, aki az abban foglaltakat nem kívánta kommentálni.
