Kész a királyi kápolna
Amint belépünk a kápolnaajtón, azonnal feltűnik, hogy a bezárás előtti állapothoz képest most mennyivel kontrasztosabban jelennek meg a fennmaradt eredeti elemek. Részben, mert a megfakult középkori falfestéseket a restaurátorok letisztították, részben pedig azért, mert a harmincas években készült, vörös tégla falrekonstrukciókat kőhatású márványporos keverékkel kezelték, ettől a téglafalak is kivilágosodtak. A világos falakból most jobban kitűnik a szétszórtan látható, megannyi eredeti, középkori minta- és festményrészlet. Ebben a hatásban természetesen az új, szabályozható világítás is segít. Sajnos a szentélyből kevés maradt, mert amikor a XVI. században a kápolnát a török lerombolta, ez az oldal sérült legjobban. A törökök bedöntötték a kápolna boltozatát, és a tetejétől megfosztott helyiséget betömedékelték, amikor az úgynevezett Fehér bástyát feltöltötték. Az alsóbb falszintek állva maradtak, de föld alá kerültek, és úgy rejtőztek mintegy háromszáz évig, az 1930-as évekig, amikor feltárták őket.
A töredékek olyan mennyiségben kerültek elő a föld alól, hogy azokból már akkor rekonstruálni lehetett az egykori bordaíveket, oszlopokat, ívmezőket, a rózsaablakot, a falképek kisebb nagyobb részleteit. Meg is tették: restaurálták, illetve rekonstruálták is a kápolnát. Ahol lehetett, az eredeti kőtagozatokat az eredeti helyükre beültették, a hiányzó, megsemmisült falrészeket pedig műemlék téglából pótolták, s erre rögzítették a festménytöredékeket hordozó, törmelékben talált vakolatdarabokat. Sőt, a falrekonstrukciókba már a harmincas években beépítettek olyan eredeti egész köveket is, amelyeknek helye kiszerkeszthető volt a rajta maradt festés alapján, például ha egy-egy ívmező szegélyvonalait viselte magán a kő. A figurális jeleneteket hordozó kövekkel viszont óvatosabban bántak, azokat akkor nem építették be a falba, hanem helyükre mindenütt egy-egy sima, dísztelen kőtömböt helyeztek be, s az utókorra hagyták, hogy azokat majd egyszer kiváltsa az eredetiekkel. Ennek az ideje jött el most. Így a legszebb festett kövek visszaépítésével a középkori összkép is teljesebben idéződik vissza. Már amennyiben lehet teljességről beszélni, hiszen csak egy-két puzzle-lal látunk a korábbiaknál többet a fájóan hiányzó hajdani egészből. Ezeknek a köveknek a behelyezése még nem fejeződött be, s van még néhány befejezetlen részlet, de a kápolna ettől még látogatható, és ha értjük is, mit látunk, lenyűgöző élmény.
Feltárása óta soha ennyi mindent nem lehetett látni a királyi kápolnából. A felújítás valószínűleg újraértékeléshez is vezet majd – teszi hozzá Wierdl Zsuzsa. Egyébként ő dolgozik a kápolnától néhány méterre lévő reneszánsz studiolóban a Botticellinek tulajdonított falképek restaurálásán is, melyek 2015 januárjában kerülhetnek a nagyközönség elé.
Királyiból érseki kézbe került
A kápolnát az 1180-as években III. Béla építtette saját használatra, francia minták alapján, és minden bizonnyal francia építőmesterek, szobrászok, kőfaragók, festők által. A Bizáncban nevelkedett királyt házasságai révén közvetlen kapcsolat kötötte francia földhöz is, mindkét felesége onnan származott. A második, Capet Margit a franciák legjelentősebb középkori uralkodójának, a Párizst lényegében fővárossá fejlesztő Fülöp Ágostnak a húga volt. Nyilvánvalóan ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy az esztergomi királyi kápolna közvetlen építészeti előképei, párhuzamai Franciaországban találhatók. Gótikus építészeti elemeit, szentélyének pillérkiképzését, hajójának íves záródású falfülkéit a párizsi Saint-Germain-des-Prés templom szentélyéhez szokták hasonlítani. A szentély lábazati részén látható oroszlános festés pedig – mely a legkorábbi díszítményrétegből maradt – a chartres-i székesegyház oroszlános motívumával hozható párhuzamba.
A kápolna a XIII. század végére az esztergomi érsekek használatába került. Átfestése a XIV. században már az esztergomi érsek megrendelésére készült, és az itáliai trecento valamelyik jeles képviselője kivitelezhette, ugyanis rendkívül finom, táblakép minőségű munka. A töredékekből a restaurátorok kikövetkeztették az eredeti kompozíciók témáját is. A hajóban a jobb oldali fal felső részén Mária megkoronázása, a bal oldalin Krisztus mennybe menetele volt látható, lent pedig, a falfülkékben ma is látszanak az apostolok portréi.
A szentélyben viszont csak annyit lehet látni, hogy a XIV. századi átfestéskor épületformákat ábrázoló, architectonikus mintázatokkal takarták el a III. Béla kori oroszlánokat.
