Fáy Miklós: Ez lett belőle
Ha lett volna erre is energiájuk az embereknek, a globális lehűlés miatt idegeskedtek volna. 1816 az év, előtte tört ki a Tambora-vulkán Indonéziában, hamuja elborította a légkört, a napsugár nem tudott áttörni rajta. Elmaradt a nyár az északi féltekén. Lord Byron a Genfi-tó partján időzött, látogatóba érkezett hozzá Shelley és 18 éves szerelme, későbbi felesége, Mary Wollstonecraft Godwin. Jelen volt még Byron orvosa, John Polidori. Halálosan unatkoztak, a hideg és az eső miatt ki sem tudták tenni lábukat a villából, Byron német kísértethistóriákat olvasott föl francia nyelven, aztán kitalálták: írjon mindenki valami hasonlót.
Furcsa módon a profik mondtak csődöt. Byron csak töredékeket tudott megírni, Shelley négy fejezetet, de doktor Polidori megírta A vámpírt, a későbbi Mary Shelley meg a Frankensteint: a tudós történetét, aki kétségbeesik édesanyja halálán, és az élet teremtésének lehetőségeire koncentrál. Villamossággal kísérletezik, végül sikerül szörnyet teremtenie. Halottak testrészeit férceli össze, összegyűjti a villám elektromosságát, és a testbe vezeti. A lény életre kel.
Itt vagyunk az első számú félreértésnél. Nem a lény Frankenstein, hanem az alkotó, a lény nem kap nevet teremtőjétől, ahogy társat és szeretetet sem. A szegény, lélek, de ennélfogva eredendő bűn nélküli emberszerűség akarata ellenére megöli Frankenstein menyasszonyát. Teremtője haragra gerjed, és meg akarja semmisíteni. Üldözi, az Északi-sarkig jutnak, de elmarad a végső összecsapás. Frankenstein végkimerülten összeesik, megfagy a hómezőn, a teremtmény pedig velünk marad Mary Shelley könyvében, Göncz Árpád fordításában.
Meg a moziban. Az 1910-es némafilmváltozatot követő első Frankenstein-hangosfilmben majdnem érintettek vagyunk, 1931-ben a szörnysztárra, Lugosi Bélára akarták bízni előbb az orvos, majd teremtménye szerepét, de a próbafelvételeken mindkét szerepben katasztrofálisan teljesített. A választás Boris Karloffra esett. Jellemző az ízlés változására, hogy Karloff civilben leginkább Hugh Laurie-ra (Doktor House) emlékeztetett, aki ma nem volna a legkézenfekvőbb választás az összefércelt szörnyeteg alakítására. Ámbár, ha szabad előreszaladni: játszotta a lényt Robert de Niro, most meg Aaron Eckhart, rajtuk is dolgoznia kell a sminkmesternek, hogy visszataszítóvá formálja őket.
Karloff Lugosiéhoz fogható filmszörnyeteg-karriert futott be, és nem méltatlanul. Hiába mondjuk, hogy a filmművészet a leggyorsabban avuló művészeti ág, mert az 1931-es jelenetek időnként ma is meghatók, ezer és ezer és ezer ember érezte és érzi, amikor a nehézkes, magát kifejezni nem tudó, nyögő, szenvedő kockafejű rémet látja, hogy róla szól a történet. Csak nekünk van lelkünk: annál rosszabb.
A film siker lett, folytatni kellett. 1935-ben jött ki a Frankenstein menyasszonya, majd a negyvenes évek elején, amikor, úgy látszik, nem történt elég szörnyűség a világban, még jött a Frankenstein találkozása a Farkasemberrel, a Frankenstein háza, majd az első paródia: az Abbot és Castello találkozása Frankensteinnel. Közben messze kerültek az eredeti történet mélységeitől és komolyságától, egyre több lett az idétlen ijesztgetés egy kis erotikával feldobva. A mélypont az 1974-es változat, ahol gróf (!) Frankenstein történetét erotikus jelenetek mellett Neander-völgyi emberek is színesítik, és a tarka tehénbőrbe öltözött Ook szerepét a Boris Lugosi művésznevet viselő ismeretlen alakította, mély átéléssel.
Húsz év múlva Kenneth Branagh megpróbálta rehabilitálni a történetét, filmje címében is hangsúlyozta, hogy Mary Shelley az eredeti szerző. Saját magára osztotta a doktor szerepét, Robert de Niro volt a teremtménye és Helena Bonham-Carter az áldozat. Nem volt nagy siker, nem is tudta megfordítani a nézői beidegződéseket, Frankenstein ma sem azokat izgatja, akik a regényben felvetett filozofikus kérdésekre keresik a választ, hanem azokat, akik az ujjaik mögül szeretik nézni a mozifilmeket.
Ehhez képest az Én, Frankensteinben legalább elmondják az eredeti történetet. Aztán egészen máshogy folytatják, mint ahogy érdemes volna, démonok akarják megszerezni az itt Adam nevet kapó mesterséges lényt, hogy az elraktározott holttestekbe démonokat tudjanak elhelyezni, és úgy ijesztgessék az emberiséget. Aaron Eckharton a kezdeti csúnya öltések egyre halványulnak, egyébként is szépen kigyúrta magát a félmeztelen jelenetekre, így a szeretet nélkül élő lény végül egész jó partinak látszik. Peches a film a magyar szöveggel, mert az embereket a vízköpők védik, és valóban a kőszörnyek szállnak harcba a démonokkal, de a magyar szó menthetetlenül komolytalanná teszi a világok harcát. Látvány, az van, tűz és láng és robbanás, Bill Nighy éppen olyan cinikus színésznek néz ki, amilyen cinikus rocksztárt játszik az Igazából szerelem című, sokak által imádott filmben.
Megnézzük, elfelejtjük. Már készül a következő Frankenstein Daniel Radcliffe-fel, jövőre sem maradunk varrott fejű csodalény nélkül.
