Az eredetileg 2012 őszén a Magyar Nemzeti Galériában szervezett tárlat esélyegyenlőségi programban fogant, testi, szellemi fogyatékkal élő és ép művészek képeit állították ki együtt, anélkül hogy jelezték volna a látogatóknak, hogy az alkotók közül ki él fogyatékkal, ki nem. A tavaly kezdődött vándorlás újabb egyenlőségi igénnyel bővült, a magyar művészek mellett a vendéglátó országok képzőművészeinek alkotásai is megjelennek, hangsúlyozandó, hogy a művészet nem ismer országhatárokat sem. Bécs után további városok következnek – Brüsszel, Stuttgart, Párizs, London, Helsinki, Moszkva, Prága, Isztambul –, majd az év végén visszatérés a Nemzeti Galériába, ahová a külföldi művészek mindegyike is meghívást kap.

Dán Bernadette kurátor a Népszabadság kérdésére elmondta, hogy a festmények szállítását kulturális szponzoráció keretében a Waberer’s szállítócég végzi. A kiállított képek –Bécsben 33 alkotást lehet látni – utóbb megvásárolhatók. – Az útra kelt képeket – tette hozzá a kurátor – aszerint válogatták, hogy Budapesten melyik alkotások iránt volt a legnagyobb a látogatók érdeklődése.

Hat magyar művész alkotásai láthatók a követségi falakon: Fark László, Fürjesi Csaba, Gyarmati Zsolt, Hervé-Lóránth Ervin, Kalmár Zsuzsa és Zilahi Ica művei. Pasztellszínű akvarellek, vastagon „megkent” graffitik, könyvillusztrációra emlékeztető groteszkek, titokzatos tájak, egy dobozából kijutni igyekvő balerina képei váltakoznak. Nincs köztük összefüggés, de együtt megülik a látogatók lelkét.

Az osztrákok a bécsi a Kleine Galerie-t kérték föl három helyi művész kiválasztására. Faek Rasul, a galéria vezetője mellett a misztikus elképzeléseit szürke-vörös színben ábrázoló Andrea Bauer és a naiv grafikával jelentkező Jürgen Vanek állítja ki műveit.

A falon Hervé-Lóránth Ervin: Eppur si muove