Igaz, kétségtelen, hogy ügyesen teremt kihagyhatatlan lehetőségeket a színészeinek. Tavaly Jennifer Lawrence a Napos oldal főszerepéért megkapta a legjobb női színésznek járó Oscart. Ahogy az újra ijesztő fogyást bemutató Christian Bale-nek és Melissa Leónak is Oscart hozott A harcosban nyújtott lehengerlő játékuk. Nem beszélve arról, hogy a két mozi a három szobor mellett további három jelölést is begyűjtött a színészi kategóriákban.

És akkor még csak most kanyarodunk rá az Amerikai botrányra, amely elvileg tíz Oscarra esélyes (az egyik legtöbb jelölést begyűjtő film), és ezekben a legjobb női szereplőnek jelölték Amy Adamst és a két legjobb mellékszerepre pályázik Jennifer Lawrence és Bradley Cooper. Nem is esélytelenül. Ráadásul a most éppen gusztustalanul meghízó Bale is remekül hozza a csaló Irving Rosenfeldet, aki az átverés történelmi bajnoka. Lelassul, gurgulázik és mindent elkövet, hogy a filmtörténet egyik leglehetetlenebb frizuráját is magáénak tudja. (Ha a lehetetlen frizurák kategóriájában is osztanának díjakat, akkor azt már most betehetnék a vitrinbe. Ennyi rossz sérót még életemben nem láttam, Bradley Cooper becsavarozott haja vagy Jeremy Renner szerény Elvis-imitációja annyira borzalmas, hogy az tényleg maradandó. Ennyire ízléstelenek mégsem lehettek a hetvenes évek.)

A színészdiadalhoz nem is kellett olyan sokat tennie a rendezőnek. Egybe terelte két korábbi filmjének már bevált gárdáját, és hagyta őket kibontakozni. Ők meg éltek is a lehetőséggel. Újra. Lawrence elképesztően jó a harsány,mégis gátlásokkal teli „gengszterfeleség” szerepében, így könnyen lehet, hogy alig 24 évesen, két egymás utáni évben is elhozza az Oscart. Amennyire odafigyel Russell a színészeire, annyira nem figyel viszont magára a filmre. A 137 perces alkotás sehogy sem találja a ritmusát, szétfolyik, leül. Nincs ív, nincs feszültség, a nyersanyag megmarad nyersanyagnak. Mintha minden energiáját elszívná a korhű környezet kissé karikírozott megteremtése. Ha a színészek az ásító közöket nem töltenék meg érzékenységgel, drámával, remekül elkapott pillanatokkal, akkor botrányosan átlagosan maradna a valós eseményeken alapuló mozi.

Érdemes összevetni, hogy e tekintetben milyen sodró, ironikus pamfletet forgatott hasonló témából Martin Scorsese (A Wall Street farkasa). Ott minden kockán érezni a rendezőt, itt csak akkor, amikor instrukciókat ad a színészeinek. Scorsese képes égető, társadalmi kérdéssé fogalmazni a másokat leigázó gazdagságot és csalást, Russell viszont megelégszik azzal, hogy felvillantja egy nagy átverés kisszerűségeit. És ez olyannyira sikerül neki, hogy néha még azt is megkérdezzük magunktól: miért kiáltott mindez vászonért? Mintha csak a legendás Robert Reforddal és Paul Newmannal felálló A nagy balhét Tar Sándor vetette volna papírra, remegő kézzel.

De ez sajnos igaz a korábbi filmekre. A Napos oldalnak csak az első harmada igazán figyelemre méltó, mert azután menthetetlenül belesodródik egy szokványos komédia kliséibe. A nagy sikert elindító filmje (A harcos) talán az a némiképp egységes alkotás, amely képes volt új erőt vinni a Rocky sorozattal szétírt, szétgyalázott bokszfilmekbe. Ahol még viszonylag biztonsággal állt össze a kép.

Az Amerikai botrány tehát az a rosszfilm, amit a színészek miatt kötelező megnézni. De ne haragudjunk magunkra, ha a kelleténél többször kalandozik el a figyelmünk, vagy többször pillantunk az óránkra. Ennyi átverés talán még belefér a pakliba.

Amerikai botrány
Forgalmazza az InterCom

A film is nyerhet Oscart, de esélyesebbek a színészek: Amy Adams, Bradley Cooper, Jeremy Renner, Christian Bale, Jennifer Lawrence