Csere itt, csere ott

A magyar Himnusz igazából mit sem változott, de ott van az eredetileg szovjet-orosz, amelynek a zenéjét nem merték lecserélni, annyira beleivódott a lelkekbe, a szövegét viszont igen. Vicces példa az NDK-himnusz esete. Először megtartották az Ausztriából átszármaztatott (Ausztria a háború után teljesen új himnuszt kapott), már Deutschland, deutschland... kezdetű melódiát, de új szöveget varrtak hozzá, végül (Hanns Eisler közreműködésével) a dallamot is cserélték.

De az 1949-es új szöveg a reménybeli egyesült Németországra való utalást tartalmazott, ezért 1970-től a verset már nem használták az NDK-ban, csak az új dallamot játszották. Érdekes a csehszlovák himnusz sztorija is: az 1918-tól használt nemzeti zene első fele cseh dal volt, a második fele szlovák, a felek az 1993-as szakadáskor egyszerűen szétosztották a két részt egymás közt (B. T.)

Dolby Surround

Minden ősszel várom a Magyar Állami Operaház évadnyitó társulati ülését. Nem azért, mert két órán belül nem lehet megúszni, nem is azért, mert az elmúlt időszakban – barokkos túlzással – majdnem minden évben új főigazgató nyitotta meg a szezont újabb államtitkárral az oldalán. Hanem mert olyan eseményben lehet részem, amilyenben sehol máskor és máshol: operaénekesekkel énekelhetem együtt a Himnuszt. Azaz ilyenkor inkább hallgatok. Valahogy úgy esik, hogy legtöbbször a férfiénekesek közé ülök be. Az erős hangok körbefonnak, beszippantanak.

Máskor ilyet sosem érzek a Himnusznál. Sőt azt gondolom, Erkel direkt ki akart tolni az egész magyar nemzettel, mert képzetlen hang csak hamisan énekelheti még a legjobb akusztikájú teremben is. Egy állami ünnepségen, megnyitón, avatón, újévkor, valljuk be, alig várjuk, hogy átfussunk a „Nyújts feléje” magas c-jén, kibírjuk a magas e-hangot és a mélységeket, az alsó h-ig. És halljuk, mert halljuk, hogy az sem segít rajtunk, ha transzponálják a dalt az énekelhetőség kedvéért, de azzal sem jutunk előre, ha felgyorsítják az egészet. (Tessék mondani, nem lehetne inkább népdalt énekelni helyette?) De kibírom, mert vár rám a következő ősz, a társulati ülés az Operában és a Dolby Surroundszerű Himnusz a legjobb férfi operaénekesekkel.