Manipulált Budapest
„Nincs unalmas hely, ha az ember egy kicsit elengedi a fantáziáját” – üzeni Kovács Péter (KoPé) frissen nyílt kiállítása örvén. Belegondolni is borzongató, mi lett volna, ha nem kicsit engedi el – üzenem viszont én, miután megnéztem a WestEnd irodakomplexum északi végén látható tárlatát, amúgy egyként fújva a promóterekkel: Nézze meg Budapestet, ahogy még nem látta!
A valódi, tehát minden hátsó szándék nélkül készült fotók meghackelésével előállított képekből álló Alternatív Budapest egy Nyugati téri jelenettel indít. A Skála felől, a magasból szemléljük a kies tájat, semmi különös nem történik odalenn, hacsak azt nem számítjuk, hogy a hányatott sorsú pörgő óra tetején egy kisportolt testalkatú fiatalember áll, aki ráadásul nem más, mint maga a Pókember. Egy „Coca-Cola Nonstop” feliratú táblára veti vigyázó szemét, nyilván okkal, s joggal – a Pókember, mint ismeretes, soha, sehol sincs hiába, valami tehát nagyon nincs éppen rendben errefelé.
Tapintani lehet a feszültséget. KoPé eztán egy háromrészes sorozattal lepi meg a nézőt, a bel-pesti panorámák itt a PC játékfigurának, Super Mariónak szolgálnak háttérként, nagyon mókásak a házakra helyezett Böbe baba arcú gombák, a magos levegőégben lebegő varacskosdisznó-, bagoly-, galambmutánsok és a tüzet okádó pöttyöslabda-egynyári meg pláne. A következő fotókompozíció viszont nem mókás, sötét vízió tárul a szem elé, ugyanis tornádó tombol a Hősök terén, mindenki fut, amerre lát, kivéve egy nőalakot, amely deréktól lefelé tulajdonképpen már nincs is.
Haldoklik: karját segélykérően nyújtja irányunkba, mindhiába. A művész egy repülő tehénnel igyekszik oldani a sokkoló látványt, de lehet, hogy csak mintha. Hipp-hopp, és mindjárt a Margit körúton vagyunk, a Mechwart liget előtt, arccal a Széna tér felé. A közterületen meglehetős a közöny, noha a villamos felsővezetékein és egyéb huzalokon konkrét majmok ugrálnak ide-oda, meglehetős létszámban; ugyanez a közöny uralkodik azon a Buda várában készült fotón is, amely azt meséli el, miként szabadult el talapzatáról, s köröz a kora esti ég alatt, kardját hátrahagyva a palota előtti lépcsőzet fölé magasodott turulmadár: a kutyát sem érdekli. A mű címe: „Felszállott a...”.
Hasonlóan kellemesen szürreális a Cápa a Dunában – egy irtózatos nagy fehér veti magát a víz fölé, hogy jókorát harapjon a mit sem sejtő Erzsébet hídból –, részint, ugye, mert hogy jön ide a Gellért-hegy alá egy cápa, másrészt pedig jól kivehető, hogy a budai alsó rakpart többszáz méteres szakaszán 1, azaz egy autó halad észak felé – hahhaha. Kissé ijesztő a Tripodok a reggeli ködben című alkotás is, ezen két, gigantikus űrbéli gépezet grasszál három-három szörnyű lábán Pesten, pont úgy, mintha éppen le akarná igázni e büszke várost; az előtérben egy sárvédőfényezés előtt álló kombi robog a biztos pusztulás felé.
Utóbb megint egy jó kis geg jön, egy újabb képregényfigura, jelesül a Denevérember, akit a Petőfi térre, közelebbről egyenesen Petőfi Sándor szobrának posztamensére helyezett az ismert mester, megegyező pózban, emitt eszerint szintén elkél a segítség. Jópofa a Keleti pályaudvar előtt készült fotó is, amelyen a négy Beatles-tag masírozik a zebrán, pont mint az Abbey Road című lemezük borítóján és a „Már majdnem 50 éve nem láttam a Nyugatinál a repülő DeLoreant este” című opusz, amelyen a népszerű Vissza a jövőbe című nagyjátékfilmben megismert időutazó sportkocsit látni az Oktogon felé tartó úttesten, behúzott kerékkel, fél méterrel az aszfalt fölött lebegve. Aztán újra a tömény horror: a „Fantasztikus figurákkal találkoztam az Alagútnál” címet viselő képen egy izzó gázneműből összeállt szellem üldözi az estében az úrvezetőket, „A villamoson mindenki zombi” címűn pedig a villamoson mindenki zombi.
Könnyed agytorna
Kovács Péter (KoPé) reklámgrafikus rendhagyó Budapest-szériája az Instagramon (közösségi hálózat, amely okostelefonos képek és rövid videók megosztásán alapul) vált ismertté. A publikum a legutóbbi Arc óriásplakát-kiállításon is találkozhatott a valóságot a fikcióval keverő, manipulált fotóival. Kovács koncepciójának fő sajátossága a jó értelemben vett egyszerűség: nincs mögöttes tartalom, titkos mondanivaló, világmegváltó szándék, erőltetett jelentés. Mint a mostani kiállítás rendezői felhívták a figyelmet: az összeállítás nem tiltakozik semmilyen háború ellen, nem hordoz politikai nézetet, nem akarja megmenteni a fókákat. A cél nem több és nem kevesebb, mint a szórakoztatás és „a jobb agyfélteke könnyed megtornáztatása”.
