Az Index adta hírül, hogy a kormány szerdán dönt arról, létrehoz-e egy állami tulajdonú, az országos zenei játszóhelyek és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közötti, egymilliárdos költségvetésű középszintű irányítási szervet, a Liszt Ferenc Központot. Az internetes újság birtokába került dokumentum egyik előterjesztője Batta András, a Zeneakadémia volt rektora, az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos, aki mintegy az egységes zenei koncepció kialakításának fontos lépéseként tekint erre az intézményi egységesítésre, és ő lenne a Liszt központ vezetője, ha létrejön. A központ venné át az Operaház irányítását, a Művészetek Palotája és a koncertszervező Országos Filharmónia mögötti cég tulajdonosi jogait.

Az új szervezet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemből válna ki, át is venné és kibővítené a Zeneakadémia koncertszervezési feladatait is. Az intézmény jelenlegi kettős profilja a tervezet támogatói szerint komoly terhet jelent az egyetem számára szervezési és pénzügyi szempontból egyaránt. (Az ellenzők megjegyzik: rektorként éppen Batta volt az, aki – a nemrég elkészült felújítás szükségességét indokolva – újra felvette a Zeneakadémia profiljába a koncertszervezést.)

Az Index cikke felvetette azt is, hogy az új rend csökkenthetné a Zeneakadémia hallgatói koncertjeinek számát. Vagyis kérdéses, hogy az egyetem karrierjük elején álló hallgatói meg tudják-e szerezni a megfelelő koncertrutint. Batta válaszközleményben biztosította a szenátust: az egyetemi koncerteket nem veszélyezteti a koncepció.

A koncertszervezés központosítása melletti fontos érv lehet a lapunknak nyilatkozó Hamar Zsolt karmester szerint, hogy ha a központ egyfajta „adatbankként, információs központként” működne, a koncertkínálat jobban lefedhetné az ország területét. Az a véleménye, hogy a szabályozás pontos és aprólékos kidolgozásán nagyon sok múlik, ha ez elmarad, az ötlet akár a visszájára is elsülhet.

Marton Éva, az egyik legelismertebb magyar operaénekes is hasonlóan vélekedik. Ő elsősorban finanszírozási szempontból tartaná hasznosnak az egységesítést, a jegyeladás és a marketingtevékenység központosításán komoly összegeket lehetne megspórolni. Szerinte az összevonás nem szürkítené el a magyar komolyzenei életet. – Mindenhol keresték és keresik a megoldást a jelenlegi szűkös anyagi helyzetben – nyilatkozta a Népszabadságnak. –A regionális összevonásoktól kezdve a nagyvárosok intézményeinek közös szervezéséig. Például Münchenben vagy a New York-i Lincoln Centerben. Az Opera/Erkel, MüPa, Filharmónia és a Zeneakadémia együttműködése ilyen formában éppen azt tenné lehetővé, hogy színesebb, összehangolt programmal szolgálja a közönséget. Marton Éva nem tudja elképzelni, hogy egy közös, racionálisan kidolgozott együttműködéssel az Operaház, a Művészetek Palotája, a Filharmónia és a Zeneakadémia között ne lehessen közös nevezőre jutni, anélkül, hogy bármelyik intézmény autonómiája sérülne. Szerinte minderre Batta személye és tevékenysége garanciát jelent.

Az említett példákat mások nem tartják adekvátnak a magyar helyzettel. A Lincoln Center döntő részben nem állami fenntartású. A müncheni Bayerisches Staatstheater működése hasonlít az előterjesztés elképzeléseihez, de koncertszervezéssel jóval kevésbé foglalkozik.

A zenei intézmények világában járatos forrásaink szerint a koncertpiaci versenyt korlátozná a központ létrejötte, de úgy látják, az intézmények önállóságát nemigen van már ok félteni. Másrészt még az is előfordulhat, hogy a közvetítő szerv közbeiktatásával éppenséggel távolabb kerülnek a személyi döntések a minisztériumtól, tehát még nőhet is a szakmaiság szerepe. Lehet, hogy minden intézmény megőrzi arculatát, a központ csak ott lép közbe, ahol valóban hatékonyabban tud működni. Szerintük Batta András kétségtelenül jó politikai kapcsolatokat épített ki, de mégis komoly és a zenei intézményrendszer működése iránt is elkötelezett szakember. Minden kiderül, ha a kormány szerdán jóváhagyja a központosító szándékú előterjesztést.

Marton Éva