Kikönyörgött egy hangszert a szüleitől, de pár évvel később már karmesternek készült. Még gimnazista volt, mikor megneszelte, hogy Budapesten jár egyik bálványa. Ebben a korban, az 1990-es évek elején a legtöbb gyerek Madonnáért, a Red Hot Chili Peppersért vagy a Nirvánáért rajongott, ő alig várta, hogy Sir Georg Soltival, azaz Solti Györggyel találkozhasson.

Végigtelefonálta az összes hotelt, ahol feltételezte, hogy a magyar származású, brit állampolgárságú világhírű karmester megszállhatott. Mázlija volt, öt perccel később már magával a mesterrel beszélt, aki az Operaház művészbejárójához invitálta. Halász Péter a mai napig emlékszik arra, hogy milyen ritmikai és dinamikai instrukciókat adott a zenekarnak Sir Georg a Don Giovanni és a Varázsfuvola nyitányának próbája közben. A próba után Solti mindenkit elküldött, azt azért megjegyezte: „a kisfiú jöhet”. Olyan profán és lila ködös kérdések hangzottak el az öltözőben, amilyeneket csak egy műkedvelő tehet fel az idoljának. „Hogyan lesz az emberből karmester?”, „Miből fakad az előadás tüze?” – emlékszik. Solti komolyan vette ifjú rajongóját, akinek hétköznapi és technikai válaszokat adott. A legfontosabb, amit tanított neki: mindennap le kell ülni a partitúra elé, és elolvasni, átnézni minden apró részletet.

A jó tanácsokkal ellátott ifjút Budapesten és Bécsben is felvették a zeneművészeti egyetem karmester szakára. Szülővárosában Halász halasztást kért,mert Bécsben a híres osztrák karmesternél, Leopold Hagernél tanulhatott, és az újévi koncertek helyszíneként is ismert Musikvereinben az összes „nagyvad” próbájára beülhetett. Korrepetitorként indult tizenegy szezonnal ezelőtt, és körbejárta a német nyelvterület megannyi színházát Zürichtől Aachenig. A Magyar Állami Operaházban 2010-ben debütált – az akkori fő-zeneigazgató, Fischer Ádám felkérésére – Rossini operájával, A sevillai borbéllyal. Azóta rendszeresen hívták vissza. A zongorázást sem hagyta abba, néha itt-ott fellép. Az interjú előtt is a hangszernél ült az Operaházban, előtte a májusi premier kottája: Richard Strausstól az Árnyék nélküli asszony.

Minden karmesternek fontos a saját partitúrája, amelyben az egyezményes jeleken kívül a sajátjait is berajzolja. Míg ezeket készíti, meg is tanulja a zenét. Halász sem tartja magát olyan bátornak, hogy fejből vezényeljen operát, a színházban bármi megtörténhet a színpad és a zenekar között, és akkor résen kell lenni. Ennek apropóján másik idolját, a néhai Carlos Kleibert idézi: a koncert próbatechnika elsősorban, az opera vezényléstechnika.

Halász Péter tervezi, hogy műhelymunkába kezd a zenekarral, régi zenei kamaraegyüttest alapít belőle, újraindítanák az énekes stúdiót pályakezdőknek, és a színpadi nyelvezetet is meg kell újítani, hogy modernebb, kidolgozottabb színpadi produkciókkal állhassanak elő.

Nem híve a színpadi direktben politizálásnak – mondja a 37 éves karmester, amikor arra terelődik a szó, hogyan boldogul a hazai színházi világban, ahol a nemzeti intézmények vezetőit főként pártszimpátia alapján nevezik ki. Ő maga is félt ettől, nem véletlenül kérdezte meg Ókovács Szilvesztert,mielőtt tavaly nyáron elvállalta a fő-zeneigazgatást, kell-e neki nyilvánosság előtt politizálnia. A főigazgató garantálta, hogy nem.

Halász furcsállja, hogy Magyarországon mindenki tudja, a másik melyik „oldalon áll”. Ez a nyugati világban magánügy. A zenészek nem politikusok, ha mondanivalójukat mély meggyőződéssel közlik, fontos lehet az országnak, erre jó példa Liszt Ferenc és Bartók Béla.

Külföldön nemegyszer emelt szót a hazai politikai helyzet miatt Fischer Ádám – akit Halász egyik mesterének tekint, s akinek az asszisztense volt például az eisenstadti Haydn Fesztiválon. Az ifjú zenész pályafutását nagy rokonszenvvel kíséri a nemzetközi zenei élet egyik kiemelkedő karmestere. Mindketten Bécsben tanultak, német színházaknál szocializálódtak mint korrepetitor és mint karmester, és onnan kerültek a Magyar Állami Operaház élére. Fischer nagyra becsüli Halászban, hogy érdeklődésével, lelkesedésével, a barokk opera iránti elkötelezettségével nem ragadt bele a szakma beszűkült világképébe. Fischer úgy véli, szakmai és emberi adottságai miatt Halász Péter nála alkalmasabb arra, hogy az önmagában és önmagának élő, befelé fordult operai csoportokat összehozza. És megpróbálja lelkesíteni a közös feladatok érdekében.

Halász Péter