Az év bulija a vörös szőnyegen
Mintegy háromszáz sztár – a teljes hollywoodi színészsztár-lélekszám –vonult fel a Los Angeles-i Beverly Hilton Hotel előttimatinén, ahol a férfiak a szerepeikről nyilatkoznak, a nők pedig a ruha- és ékszertervezőikről vallanak az eseményt közvetítő NBC riportereinek villámkérdéseire. De hát miért akar mindenki jelen lenni a Golden Globe-on? A válasz egyszerű: mert a Hollywoodban élő és dolgozó nemzetközi tudósítók mindent díjaznak a mozifilmektől a tévés szappanoperákig bezárólag, méghozzá duplán, mivel még műfajok szerint is szétdobják a mezőnyt.
Ennyit is ér ez a díj. Például a legjobb film kategóriákra jelölt filmek mindegyike drámai mű volt. A neve szerint is dráma kategória darabjai közül a Steve McQueen rendezte 12 év rabszolgaság kapta a díjat. Ez várható volt: az elemzők szerint is a legnagyobb kampány és lobbi e mozi – és a Gravitáció – mögött állt. Ez nyilván igaz a már javában zajló Oscar-kampányra is. A Golden Globe-szavazók döntésének tulajdonképpen örülni kell, mert McQueen dolgozata ugyan didaktikus hollywoodi eposz, vagyis „díjra termett mű”, de legalább vállalható, szemben Alfonso Cuarón dramaturgiailag gyengécske lábakon álló látványmozijával.
Az is rendjén való, hogy a legjobb drámai színésznő a Woody Allen Blue Jasmine-jében remekelő Cate Blanchett lett, és nem a szkafandert valóban ügyesen fel- és levevő Sandra Bullock a Gravitációból. Kifejezetten innovatív döntés volt a HFPA-tagok részéről legjobb drámai színészként kitüntetni a karrierje csúcsán lévő Matthew McConaughey-t, aki valóban lenyűgöző alakítást nyújt a magyar mozikba nemsokára megérkező Mielőtt meghaltam című drámában. Nem mellékesen, a legjobb férfi mellékszereplő ugyanebben a produkcióban fellépő partnere, Jared Leto lett. Hasonlóan bátor és szimpatikus döntés volt Leonardo DiCaprio elismerése (legjobb musical/komédia színész) A Wall Street farkasában nyújtott alakításáért.
Mindamellett teljesen nem lehetett „kisemmizni” a Gravitációt, így Alfonso Cuarón rendezői díjazása szinte kötelező kör volt. És ez is rendben van, mert eddig soha nem látott hatással és létjogosultsággal használja a 3D-s technikát, amelyet egyre gyakrabban csak erőszakkal húznak rá a filmekre.
A zavarba ejtő dolgok főleg a musical/komédia kategória díjazásakor történtek, például a gálán három díjat bezsebelő, David O. Russel rendezte Amerikai botrány sem nem musical, sem nem komédia, de az is biztos, hogy a kategória öt jelöltje közül kritikai szempontból a leggyengébb film. (Bár a jelölés korántsem annyira kínos, mint a konkrétan szinte nézhetetlen Az utazó három évvel ezelőtti nominálása, amire a sajtó úgy reagált: tíz évre lejáratta a Golden Globe-ot.) Igaz, a többi jelöltet sem lehet musicalnek vagy komédiának besorolni. A Joel és Ethan Coen rendezte Inside Llewyn Davisben sokat énekelnek ugyan, de nem azzal a funkcióval, hogy a karakterek közötti dialógusokat „dalba fojtsák”.
Holnap nyilván már csak az fog számítani, hogy a 2014-es Golden Globedíj-kiosztón az Amerikai botrány jött ki számszerűleg a legjobban, hiszen nemcsak a legjobb musical/komédia lett, hanem a benne szereplő két „lány” is bearanyozódott: Amy Adams (legjobb musical/komédia színésznő) és Jennifer Lawrence (legjobb musical/ komédia női mellékszereplő). Lawrence a tavalyi Oscarja után már nem tud olyan évet produkálni, amikor nem nyer valami rangos elismerést.
Arra pedig senki sem fog emlékezni, hogy a forgatókönyv kategóriában is jelölték a Russel-művet,mert azt végül – szerencsére – Spike Jonze kapta meg A nő szkriptjéért.
Ugyanakkor, ha a filmek kritikai fogadtatásától függetlenül értékeljük az idei Golden Globe-ot (elvégre a HFPA tagjai inkább újságírók és tudósítók, mintsem keményvonalas kritikusok), akkor kijelenthető: az abszolút papírforma érvényesült. Ahogy a tengerentúli szaksajtó megjósolta, a legerősebb pezsgés (értsd: lobbi) a 12 év rabszolgaság, a Gravitáció és az Amerikai botrány körül zajlik már hónapok óta, ezek a díjszezon slágerművei, ebből a szempontból a Golden Globe nagyrészt sokat elárul az Oscar-díjak körüli trendről is: a jelöltek listáját csütörtökön hozza nyilvánosságra az amerikai filmakadémia. Nagy meglepetésekre nem kell számítani.
Magyar film a Berlinalén
Bucsi Rékának, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem animáció tanszéke hallgatójának 2013-ban készült diplomafilmjét, a Symphony no. 42-t versenybe hívta az A kategóriás berlini nemzetközi filmfesztivál, a Berlinale. Olyan alkotók után képviseli Magyarországot a versenyprogramban, mint Varga Csaba, Orosz István, Cakó Ferenc, Milorad Kristic, M. Tóth Géza és Szilágyi Varga Zoltán. – A film alapötlete egy számomra érdekes emberi tulajdonságra épül. Ha külső szemlélőként tanúi vagyunk egy számunkra ismeretlen szituációnak, akkor tudat alatt automatikusan kontextusba helyezzük az eseményeket saját elképzeléseink szerint – mondja Bucsi Réka.
