Világító színészek
A Globe és a SamWanamaker Playhouse kitűnően kiegészíti egymást. Az előbbinek a szabadtéri, az arénában álldogáló közönségre épülő előadások az erősségei, a 340 főt befogadó új fedett intézmény az együttes téli produkcióit állítja színpadra, az év többi részében pedig más eseményeknek ad helyet.
A dimenziók drámaian különbözőek: a Globe-ban egy-egy előadást ezerötszázan tekinthetnek meg. A színpad már régen bizonyított. Nyári fesztiváljára hónapokkal korábban minden jegy elkel, megcáfolva a kezdeti aggodalmakat, hogy puszta turisztikai attrakcióról van csak szó. A Mark Rylance rendezte Vízkereszt, vagy amit akartok és a III. Richárd – a Shakespeare idejében szokásos módon – kizárólag férfi színészeket alkalmazó produkciók átütő művészi és kereskedelmi sikert aratva meg sem álltak a West Endig és a Broadwayig.
A Sam Wanamaker Játékszín csütörtök este mutatkozott be első ízben a nagyközönség előtt, a korábban Budapesten, a Nemzeti Színházban is játszott Amalfi hercegnővel, John Webster reneszánsz rémdrámájával. Fülöp edinburghi herceg, Shakespeare Globe Alapítványának fővédnöke azonban már korábban emléktáblát leplezett le a színházavatás tiszteletére. A királynő férje egy másik jelképes feladatot is elvégzett: ő gyújtotta meg az utolsó, századik méhviasz gyertyát, amellyel az új létesítményt világítják meg: a hitelesség érdekében Sam Wanamaker 7,5 millió fontért testet öltött álma a legapróbb részletekig ragaszkodik az első ízben négy évszázaddal ezelőtt megvalósított teátrumhoz, a fényhatással igazi revelációt keltve.
A hamisítatlan méhviaszhoz való ragaszkodás komoly anyagi áldozatot követel. Egy-egy este 500 font (180 ezer forint) értékű gyertya ég porig. A hagyományok követése kihívást jelent a színészeknek is: hivatásuk betöltése közben a világítók funkcióját is magukra vállalják. Egy óvatlan pillanatban az egész színpadot sötétségbe boríthatják…
Shakespeare fedett, a Temze északi oldalán, a Blackfriars negyedben üzemelt és ugyanezt a nevet viselő színházának autentikus mását a szigetországban most először építették meg, az amerikai Virginia államban, Stauntonban viszont már 2001 óta üzemel egy korhű replika. Ahogy a brit laptudósítások is hangsúlyozzák, az új Globe-ban az utolsó tölgyfa oszlopig és freskóig minden épületszerkezeti és díszítő elem az eredeti színház utánzata. A közönség számára különösen élvezetes a szűk tér intim hangulata, a színészek és kellékek tapintható közelsége.
A Sam Wanamaker Játékszín premierjét a Globe művészeti igazgatója, Dominic Droomgoole rendezte. Amalfi hercegnőjének szerepét a leginkább a huszonkettedik Bond-filmből, a Quantum csendjéből ismert fiatal színésznő, Gemma Arterton alakítja. A következő bemutató Francis Beaumont Jakab korabeli féktelen mulatsága, a Fényes borstörő lovagja lesz február végén. A legváltozatosabb műfajok kipróbálását célozza márciusban a Globe és a Covent Garden Királyi Operaház első együttműködésére, Francisco Cavalli daljátékának, az Ormindónak a felújítása.
A kezdeményezés igazán bátor, hiszen az operát 1644-es velencei premierje óta ritkán játszották, a szigetországban először és mindeddig utoljára az 1967-es Glyndebourne-i Fesztivál programján szerepelt. A játékszín a Shakespeare korabeli gyerektársulatok hagyományait felidézve 12–16 éves fiatal tehetségek nevelésébe is belevág. A Globe Young Players ambiciózus vállalkozásában áprilisban Shakespeare kevésbé prominens kortársa, John Marston The Malcontent (Az elégedetlen) című darabja kerül színre.
