Nem így Kötter Tamás Rablóhalak című kötetének szereplői, akiknek világában a sok megszerzett és megszerzendő luxuscikk mellett aligha marad hely alapvető emberi érzelmeknek. Kétségtelen, nem könnyű a budapesti felső középosztály életéről úgy történeteket mesélni, hogy közben az olvasó ne azt érezze, mindez csupán kicsit savanyú és kicsit sárga másolata az unalomig ismert amerikai filmek és sorozatok világának. Kötter Tamásnak azonban mégis sikerült ezt a csapdát kikerülnie.

Talán csak a szereplők által rendszeresen felsorolt éttermek, bárok, pubok nevei teszik, de végig él az illúzió, hogy a kötet novellái ízig-vérig budapesti történetek. Márpedig felsorolásokból kap eleget az olvasó, aki az első kötetes Kötter elbeszéléseinek világába betekint. Hiszen a karakterek – túlnyomórészt nemzetközi ügyvédi irodákban vezető beosztásban lévő férfiak – rendszeresen leltárt készítenek arról, mi mindent mondhatnak magukénak, milyen tárgyak, élmények vagy éppen emberek birtoklását pipálhatják ki képzeletbeli listájukon.

Ahogy például az Ikertornyok című írás főszereplője is azt tartja fontosnak elmondani friss kapcsolatáról, hol és hányszor voltak eddig lovagolni, vitorlázni, golfozni stb. Más esetben (Szajónara) a Tokióba költöző sztárügyvéd veszi sorra, mi történt vele Budapesten töltött egy éve alatt. Ez utóbbi elbeszélésében jelenik meg egyébként a leghatározottabban a Rablóhalak szövegeinek másik nagyon fontos jellemzője is: a narrátor szenvtelen, magától értetődőséggel beszél saját kellemetlen, néha kifejezetten bunkó szokásairól, ahogy például beosztottjait csicskáztatja, akik bár maradnak Budapesten, mégis úgy kell viselkedjenek, mintha szintén a tokiói életre készülnének.

De leltároznak mások is: hol a tervezett, magasabb beosztással járó luxusjavakat veszik számba (Hiábavalóság és szélkergetés), hol a lehetséges válás és az após cégéből történő távozás révén valószínűsíthető veszteségeket mérlegelik (Give me summer). A magyar szereplők mellett megjelennek külföldiek is – elsősorban franciák –, akik Budapesten kívánják eljátszani, hogy ők az élet királyai. Pletykákat és manipulált Facebook-fotókat terjesztenek, apró trükkökkel élnek, hogy miként is láttassák magukat lényegesen gazdagabbnak valós helyzetüknél.

A róluk szóló elbeszélések könnyen a tizenkilencedik századi klasszikus francia regényeket juttathatják az olvasó eszébe. Ugyanakkor, ahogy a fiatalságot birtokolni vágyó Daniel története (Elveszett városok) is mutatja, mihelyt a szereplők elhagyják Budapestet, az elbeszélés máris megfosztja magát egy nagyon fontos összetevőjétől: a főváros légkörétől. E kötet alapján ez tűnik Kötter prózájának talán egyetlen említésre méltó gyenge pontjának. Nagy erénye viszont (pontos és sallangmentes mondatai mellett), hogy képes túllátni azon a közegen, amelyre elsődlegesen fókuszál.

Nem csak a Minden gyanú felett című írás már inkább a legfelsőbb réteghez tartozó bankárja, hanem egy kis, alkalmi irodai munkából élő fiatal lány történetén keresztül is. Az Isten halott című elbeszélés sejteti, hogy Kötter prózája még hatalmas tartalékokkal bír. Míg a történetek legtöbbjében természetes, hogy férfiak és nők egyaránt elfogadják a játékszabályokat: kocsi márkák, VIP-státuszok vagy lakóhely alapján árazzák be egymást, ez a lány kénytelen azt is átélni, hogy nemcsak a főnöke, de egy kedvesnek és rendesnek gondolt, tüntetésekre járó, egyetemfoglalásról álmodozó biciklis futár fiú is képes csupán szexuális segédeszközként használni őt.

Még egy novellát érdemes kiemelni, amiből jól látszik, hogy csak a Rablóhalak világának szereplői és nem annak megalkotója érzéketlen. Az Arany Jaguár című szöveg rövid idő alatt nagyon magasra jutó elvált, kisgyerekes anya karakterének – és nem véletlen, hogy egy női karakternek – megrajzolásában ott a finom, árnyalatnyi elmozdulás, hogy azért akad olyan is, akinek a pénz és a siker csak eszköz valamilyen hiány eltakarására, noha a szereplők legtöbbjéről mindez nem mondható el.

Kötter Tamás azonban szándékoltan nem moralizál, csak elmondatja szereplőivel saját történeteiket. Hogy némelyikük élete ezek alapján leginkább egy luxusáruház raktárához, vagy egy wellnesshotel szolgáltatási listájához hasonlít, ebből az olvasónak kell levonnia a megfelelő tanulságot. Már ha van ilyen egyáltalán.

Kalligram, 300 oldal, 2990 forint