A rövid animáció kategóriában Oscar-díjra jelölt Ruari Robinson rendezte film kvalitásai tekintetében ugyanis legalább annyira fantasztikusnak hat e két tény, mint az a zsáner, melyben próbál megkapaszkodni. Persze tudjuk és értjük: nem túl hálás feladat európai büdzséből (értsd: a hollywoodi számokhoz képes aprópénzekből) csili-vili látványorgiát előállítani, de ezen a téren sikerről beszélhetünk. Ugyan nem túl acélos a látvány, de jóleső a gyakorlott mozinéző szemeknek, hogy nem a kínos kiállítású CGI, hanem a díszletek mellett tette le a voksát a rendező. Persze az elvárható minimum egy animáción edződött alkotótól, hogy legalább jól nézzen ki az alkotása, de sajnos ez az erény egyáltalán nem fedi el az előadott mese nem létező dramaturgiáját.

Pedig arról szó sincs, hogy itt most valami innovatív káoszról lenne szó, mert az alapszituáció már-már unalomig ismert. Adott egy Mars-expedíció, amelyik papíron még tizenkilenc órát van szolgálatban. De az egyik lelkes tudós felfedez egy élő organizmust, melynek, mit tesz isten, abban teljesedik ki a funkciója, hogy a decens asztronautákból elpusztíthatatlan zombikat kreáljon az ebola hatásfokát is megszégyenítő gyorsasággal. Aki pedig látott már horrorfilmet, tudja, ezek után mi következik: a karakterek hullanak egymás után. A csúnyák és unszimpatikusok után a hősnek aposztrofáltak is. Persze lehet itt még pár dolognak örülni, például amikor Romola Garai leveti a szkafandert és combot villant (bár ezt a show-t már ellőtte Sandra Bullock a Gravitációban), vagy amikor a tökéletes borostával megtámogatott Liev Schreiber rendületlenül próbálja menteni a menthetőt, de a Mars vele is csak katasztrofális marad. Mi tagadás, ezt az egészet még egész szórakoztatónak is fel lehet fogni, ha kizárólag azzal a céllal érkezünk a moziba, mert időmilliomosok vagyunk.

Mars Az utolsó napok
Forgalmazza: Jil Kft.