Az is igaz, hogy utoljára születése kétezredik évfordulóján rendeztek ilyesmit a városban, 1937-ben, jóval kevésbé barátságos politikai körülmények között, de talán ez a második tanulság: valaki úgyis jön, aki nem tudja, milyen épelméjű diktátornak lenni, és mindent elront, vissza kell térni a demokratikus formákhoz. Augustus után a harmadik császár már Caligula volt, és az ötödik Néró, nyilván a rendszer a hibás.

De a hibás rendszernek is lehetnek hősei, Augustus éppen azzal, hogy annyira nem hős, csöndben éli a személyi kultuszos éveit, a birodalmat elárasztják a portréi, Afrikától Germániáig megismerik redős homlokát, beesett állát, álmodozó szemét, elálló füleit. Most itt vannak a márványfejek sok példányban a Scuderiében, a Quirinalison álló elnöki palotához tartozó istállóban. Az istállóból 1930-ban lett garázs, 1997-ben pedig kitalálták, hogy legyen kiállítótér, évente két nagyszabású eseménnyel.

Elsőre meglehetősen értelmetlennek tűnik éppen Augustusról rendezni kiállítást Rómában, amikor a Scuderién kívül is annyi minden szól róla, ott vannak a portréi a kőtárakban, ott a gyönyörűen felújított Ara Pacis, a nagy békeoltár, vagy a gyönyörűen pusztuló mauzóleum. Meglepő módon azonban a feladatot nagyon komolyan vették, a sok márványfejen kívül elhozták Londonból a bronz lovas szobor megmaradt részét, a Louvre-ból szinte mindent, amit csak értek, köztük a teljes boscorealei kincset, a XIX. század végén talált százdarabos ezüst használati tárgyakat. Tányérok, tálak, gyönyörű kanalak, tükrök, az augustusi béke emlékei. Összeszedték a Grimani-kincseket, három gyönyörűen faragott márvány domborművet, amelyen vadállatok szoptatják kölykeiket. A három táblából ma csak egy van Itáliában, a másik kettő a Kunsthistorisches Museum tulajdona, Velencéből került Bécsbe.

A kiállítás legvégén vagyunk mi is közreműködők. Akárhányszor elment az ember a Szépművészeti Múzeumban a faragott kocsik meg a fej nélküli Apolló-dombormű mellett, legfeljebb az jutott eszébe, hogy ahonnét hozták, ott ilyesmi ezerszámra található. De ezerszámra azért nem található, sőt, ahonnét elkerült, ott most éppen egy sem található. Budapestről, Córdobából és Sevillából kérték el a maradványokat, ebből állt össze a tizenegy táblából álló Medinaceli relief. Már Augustus halála után készítették, és legnagyobb hadi sikerét örökíti meg. Apolló éppen az actiumi csatát nézné, ha volna feje, hadihajók rohannak egymásnak, a fedélzeten kardot rázó katonákkal, és látjuk Antonius menekülésének közvetlen eredményét, a többnapos diadalmenetet, fújják a harsonákat a zenészek, mint a végítélet angyalai, feldagadt pofazacskókkal, indulnak a virágfüzéres, kétkerekű szekerek a nagy felvonulásra. A birodalom megtalálta vezetőjét, és a félreismert, alulbecsült, jelentéktelennek tartott Octavianus negyven évig uralkodott.

Birodalmi művészet. Névtelen és elfelejtett szobrászok faragták a portrékat, és körülbelül ugyanazt a minőséget tudták előállítani a teljes földközi-tengeri medencében, ugyanaz az elálló fülű férfi néz ránk Arlesban, mint Núbiában, aki inkább házasodott és házasított, mint csatázott, de a csatáit is megnyerte, egy nagy és egészséges birodalmat hagyott az örököseire, amikor felesége karjában meghalt egy nyári napon, abban a hónapban, amely ma a nevét viseli.

A kiállítás egy darabja. A tárlat február 9-ig látható Rómában