Gravitáció és rabszolgaság
Sokan sokféleképpen próbálták már meghatározni az Oscar-díjak jelentését és jelentőségét. Sokak szerint ez igazi verseny, művészeti elismerés, de talán reálisabb az a magyarázat, mely szerint igazából gigantikus marketingkampányról van szó, melyben a tengerentúli filmszakma szájbarágósan foglalja össze a nézőknek és a rajongóknak, hogy melyek voltak azok a művek, illetve alkotók az adott évben, amelyekre és akikre – joggal vagy anélkül – büszke az álomgyár.
Best of Hollywood, ha úgy tetszik. Ennek tudatában azon sincs mit nagyon csodálkozni, ha egy-egy film esetében masszív kampánnyal igyekeznek jó előre felépíteni a leendő Oscar-karriert. Az sem véletlen, hogy az „esélyes” művek ősszel debütálnak az amerikai mozikban. Az idei Oscar legjobb film kategóriájának talán legbiztosabb befutója az Alfonso Cuarón rendezte Gravitáció, mely meglepően innovatív produkció, már ami a vizualitást illeti.
A jogtulajdonos Warner kockáztatott, amikor a szeptemberi velencei filmfesztiválon tartotta meg a mű világpremierjét, de számításai bejöttek, mert olyan jó kritikákat és sajtót kapott a Cuarón-rendezés, hogy már akkor elkezdtek cikkezni „a jövő évi Oscar egyik legnagyobb esélyeséről”. Nem mellékesen kisebb nyilatkozat-hadüzenet hangzott el a velencei fesztiváldirektor, Antonio Barbera részéről a sajtóban, amelyben elpanaszolta, hogy több amerikai filmet nem kaptak meg, például a Steve McQueen rendezte 12 év rabszolgaság című mozit, miközben a filmes korábbi alkotásával, a Shame – A szégyentelennel a Lidón debütált annak idején.
Akkor még nem lehetett egyértelműen tudni, hogy mit jelenthet a sértődöttséggel párosuló kardcsörgetés, de miután az elemzők kijelentették, hogy a 12 év rabszolgaság is az Oscar „kilőhetetlen” alkotásai közé tartozik, már nagyon is érthető a helyzet. Kifejezetten érdekes párharc zajlik Martin Scorsese A Wall Street farkasa és a David O. Russell filmje, a nemsokára a hazai mozikba is megérkező Amerikai botrány között, mivel a két mű stílusában és dinamikájában is nagyon hasonló, s tulajdonképpen egymás esélyeit gyengítik.
Jelenleg úgy tűnik, inkább Russell műve lesz a győztes. Noha az eddigiek alapján azt hihetnénk, hogy a magyar mozinéző is abban a remek helyzetben van, hogy naprakészen vehet részt az Oscar-esélyek latolgatásában, ám ez sajnos csak a látszat. Míg a tengerentúlon és Európa boldogabbik felén már látható az Alexander Payne rendezte Nebraska című dramedy, illetve a Joel és Ethan Coen rendezte Inside Llewyn Davis című zenés dráma, ezek majdnem biztos, hogy elkerülik a hazai mozikat. S mindezt olyan drámaian komoly piaci rizikók miatt, miszerint az előbbi feketefehér, utóbbi pedig számos countrynótát vonultat fel, ezek pedig csak ritkán találják telibe a magyar ízlést – ha van még ilyen egyáltalán.
Persze a forgalmazók fenntartják a jogot, hogy végül meggondolják magukat, ha beüt a film: nagyon sok és fontos díjjal tér haza az alkotás. (A Coen-mozi lett például a legjobb most hét végén a National Society of Film Critics díjkiosztóján.) Az ehhez szinte szervesen kapcsolódó rendezői kategória (legtöbbször a legjobb film és a legjobb rendező „fedi egymást”) két legnagyobb esélyese: Alfonso Cuarón és Steve McQueen. A szakma szerint még vagy három-négy mozi szerezhet meglepetést a legjobb film kategóriában, ilyen a nálunk is futott, Tom Hanksszel felálló modern kalóztörténet, a Phillips kapitány (Paul Greengrass), a Philomena (Stephen Frears), a Blue Jasmine (Woody Allen), illetve a magyar bemutató előtt álló A nő (Spike Jonze) és a Mielőtt meghaltam (Jean-Marc Vallée).
Ember legyen a talpán, aki megjósolja, ki lesz az idén a legjobb színész, hiszen már tavaly májusban kikiáltották Bruce Dernt a nagy visszatérőnek, miután Cannes-ban ő lett a befutó a Nebraskával. De a szaksajtó szerint azóta egy másik veterán, a dialógusok nélkül is pazar alakítást nyújtó Robert Redford (All Is Lost) esete is „sima ügy”. Ugyanakkor a Mielőtt meghaltam sztárja, Matthew McConaughey elismerése esetében sem szólhatna senki semmit, míg sokan kardoskodnak LeonardoDiCaprio (AWall Street farkasa) Oscarja mellett – hiszen most már tényleg ideje lenne, hogy ő is a szobrocskával lazítson az after partyn.
És akkor még nem is beszéltünk Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság) alakításáról, amely mellett még a politikai korrektség is szól, azt pedig szeretik figyelembe venni az akadémikusok. Nem ennyire feszült a helyzet a színésznők mezőnyében, már azért sem, mert „megszokott nevek” vannak túlnyomórészt a mezőnyben: Cate Blanchett (Blue Jasmine), Judi Dench (Philomena), EmmaThompson (Mr. Banks megmentése), Meryl Streep (August: Osage County), Amy Adams (Amerikai botrány) és végül, de nem utolsósorban Sandra Bullock (Gravitáció).
Magyar szempontból az idei Oscar (egyik) legfontosabb pillanata az volt, hogy a Szász János rendezte A nagy füzet felkerült a szűk kilences listára. Ezt az úgynevezett „shortlistet” 2009 óta alkalmazza az amerikai filmakadémia, így most január 16-ig lehet izgulni, hogy bekerül-e a mű az öt nominált közé, ezzel valóban karnyújtásnyira kerülve az aranyszobrocskához. A Szász-mozi legnagyobb vetélytársa a bosnyák Danis Tanovic Epizód egy vasgyűjtő életéből című műve, mert Kelet-Európából biztosan csak egy film kerülhet be a legjobb öt közé.
Ha minden összejön, akkor a magyar sikernek sok gazdája lenne, mivel Szász János filmjének három apja van: a korábbi rendszer finanszírozó szerve, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, Szőcs Géza egykori kulturális államtitkár, valamint az Andy Vajna kormánybiztos által létrehozott Magyar Nemzeti Filmalap.
A 2014-es Oscar-osztó gála március 2-án lesz a Hollywoodi Kodak Theatre-ben. Akkor minden kiderül.
