A krónikás, ki mit sem ér
Anyai részről elszegényedett nemesek, apai részről zsidó munkások leszármazottja, de van az ősei közt horvát is, német is. Édesanyja irodalomtanár, apja író volt. Hároméves korában elérte a gyermekbénulási járvány, a jobb keze azóta béna. Apja huszonnyolc évesen meghalt. Öngyilkos lett, de az is lehet, hogy megölték. Csillag Ádám gyermekkora és ifjúsága szép is volt, konfliktusos is, bonyolult is.
A gimnáziumban lefasisztázta az igazgatóhelyettest, aki a hajuknál fogva rángatta fodrászhoz a hosszabb hajú fiúkat. Rajzolt, írt, rockot énekelt, imádta a filmeket. Az Apa, az apahiányról szóló nagy Szabó István-mű volt a meghatározó filmélménye. A filmrendezésben látta a sokszálú érdeklődéséhez illő komplex alkotási lehetőséget. Rendező szakra diplomával vagy filmszakmai előélettel lehetett jelentkezni. A bölcsészkarról eltanácsolták azzal, hogy fél kézzel nem lehet tanár. Maradt a filmes gyakorlat. Hivatalsegédként kezdte, első rendezőasszisztens volt, amikor felvették a főiskolára. Harmincévesen végzett.
A következő négy évben a Balázs Béla Stúdió (BBS) keretében elkészítette az egyik legjelentősebb magyar dokumentumfilmet, a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerről szóló, a Kádár-rendszer működési mechanizmusába mélyen belevilágító Dunaszauruszt. Ami revelációként hatott és amelynek a címe is fogalommá vált. 1989-től külsősként dolgozott a Magyar Televíziónál. Kihasználta azt a pár évet, amikor már és még hitelesen lehetett tudósítani a magyar valóságról a köztévében. A bársonyos forradalomról emlékezetes, nívódíjas anyagot forgatott Prágában.
A Panorámának hátat fordított, amikor Chrudinák Alajos a megkérdezése nélkül belenyúlt az anyagába. 1993-ban pedig, amikor a hatalom törvénytelenül kisajátította a köztelevíziót, letiltatta művei sugárzását. Évek múlva vállalt ismét tévés feladatokat. Az első Orbán-kormány alatt megérte, hogy a kinevezett „politikai komisszár” adás közben a stúdióvezérlőben ököllel verte a pultot, amikor a műsorban a vita nem a kedve szerint alakult. Egyik pillanatról a másikra, indok nélkül kirúgták. Véleménye szerint 2010-ig a filmes szakmában a pénzeket nagyjából tisztességesen, a szakmai önkormányzás szellemében osztották szét.
Ebben az időszakban készítette filmjeit a bős–nagymarosi vízlépcső további történetéről, az oktatás újraideologizálásáról, a gyermekbénulásról, a prostitúcióról, a családon belüli erőszakról, az állami gondozottakról, a tévé 2006-os ostromáról és még sok mindenről. Számos külföldi fesztiválon díjazták a filmjeit. A hazai filmszemléken, fesztiválokon kapott fődíjat, különdíjat, legjobb rendezésért járó díjat, két alkotása lett az év dokumentumfilmje. 2010-ben azonban vége lett a tisztességes filmfinanszírozásnak.
Csillag életében új korszak kezdődött. 1985-ben az ő kezdeményezésére örökítették meg a Balázs Béla Stúdió filmrendezői a magyar ellenzék úttörő föllépéseit a választási jelölőgyűléseken. Ezt az unikális anyagot a stúdió takarékos vezetői később letörölték, a szalagokat újrahasznosították. A Dunaszauruszhoz készült 30-40 órányi fölvételt a BBS privatizációjakor kidobták a szemétbe. A bársonyos forradalomról bemutatott húszperces anyag mögött is többórányi felvétel volt. Többek között egy félórás exkluzív interjú, melyet Václav Havel adott a kommunista rezsim bukásának éjszakáján a Laterna Magica viharvert moziteremében. Ez az anyag is elpusztult.
Mivel ingyen csak magát tudja alkalmazni, Csillag Ádám három éve egyedül dolgozik. Azzal a meggyőződéssel, hogy valakinek folyamatosan rögzítenie kell, ami itt történik. A köztársaság agóniáját, az ellenállást, a szélsőjobb föltámadását. Csillag ott van, ahol történik valami, és teszi föl az anyagait a hálóra. Hetente kettőt, hármat. A legutóbbiak egyike a Horthy Miklós 1920-as budapesti bevonulására emlékező náci tüntetés volt, de megrázó élmény egy hajléktalannal folytatott beszélgetése is.
Egy kézzel komolyabb kamerát működtetni nem lehet. Csillag Ádám először magának talált ki megoldást rá, hogy mégis lehessen. Aztán egy kollégája készített olyan szerkentyűt, ami megtartja a kamerát. Ez az egykezes stáb alighanem az egyetlen a világon, mely a felszereléssel együtt tömegközlekedik a színhelyre. Így támadták meg a buszon a múlt novemberi Horthy-megemlékezés előkészületeit rögzíteni kívánó filmest. „A zsidó fejeddel együtt foglak levágni, buzi” – szólt a náci úr, aki a buszvezető támogatását is élvezte. Meg a Mandineren hozzászólók többségéét is.
Az 59 éves filmes két házasságon van túl. Három vér szerinti és két hozott gyermeket nevelt föl. A második válása óta kettő lakik vele egészen, a harmadik részidőben. Velük szűkölködik. Az anyagi helyzete azelőtt rossz volt, most borzasztó. Azt mondja, soha nem lehetett rendesen megélni ebből. A dokumentumfilm-támogatások reálértéke már abban a húsz évben is a töredékére csökkent, amikor az alapítványi rendszer még jól működött. A megélhetési deficit húsz év alatt elvitte a rendező lakásának értékét. Azért nem hajléktalan, mert az édesanyja után maradt egy panellakásra való örökség.
Csillag a krónikás misszióra komoly és stabil támogatást nem tudott szerezni. 2011 elején sok pénzzel tartozott a sarki boltos néninek is, akinél a legszükségesebb és legolcsóbb élelmiszereket hitelbe kapta. A Nyílt Társadalom Alapítvány 2011-ben és 2012-ben a költségeit néhány hónapra fedezte. Idén magánszemélyek szerveztek számára két gyűjtőakciót. Az első keretében a Facebookon gyűjtött pénzt Alternatív Pulitzer-díjként adták át neki ünnepélyesen. Az egyik kezdeményező, Kozák Gyula ebből az alkalomból írt remek cikket róla a Beszélő honlapján. Egy ízben magánszemélyek – a rendező támogatására – képzőművészek és írók alkotásait értékesítették egymás között.
Csillag, amikor már egy fityingje sincs, a Facebookon megkéri a közönségét: aki teheti, küldje el neki a mozijegy árát. És akkor küld, aki küld egy-két-ötezer forintot, némelyek többet. Mindez nem elég, hogy kimásszon az adósságokból. Közel egymilliós hátraléka van a fűtésszámlából és a közös költségből. A kötelező biztosítása sincs rendezve. Húszesztendős kocsiját egy segítőkész szerviztulajdonos már megjavította, ha az adósságot kifizeti, újra használhatja. Akkor ismét forgathatna Budapesten kívül is. A magányos krónikás ezúton üzeni Lázár Jánosnak: tudomásul vette, hogy nekik mindenki annyit ér, amennyije van. Ő nagyon keveset.
Névjegy
Csillag Ádám 1954-ben született Budapesten. Balázs Béla-díjas filmrendező, filmkrónikás. Művei: Dunaszaurusz, Dunatorzó, Szív utca, Gyermekbénulás, Mostohák, A megye árvái, A terror tere, Ostrom alatt.
