A kiszámítható professzionalizmussal működtetett Trafóban rendhagyó módon lép színre a kockázathajszoló, belga Ultima Vez. Wim Vandekeybus zabolátlan kompániája megleli a mindent elsöprő szerelmet az 1987-es, Bessie-díjas What the body does not remember (Amire a test nem emlékszik) felújításában január 31-én és február 1-jén, majd a booty Lootinggal tér vissza vésztetteik színhelyére májusban. Ugyancsak a 200% Tánc sorozat keretében látogat Budapestre a brit Michael Clark Company. Áprilisban tekinthető meg a francia Jérome Beltől a 2001-es, Bessie-vel kitüntetett The show must go on.

A Bán Teodóra irányította, immár négyszeres büdzséből gazdálkodó Budapesti Tavaszi Fesztivál (március 21.–április 6.) satnya táncprogramja nem utal dőzsölésre. A Reshimo című darabjával szerepel a mustrán az izraeli Vertigo Dance Company, fellép a Közép-Európa Táncszínház, és a Szegedi Kortárs Balett. A szentpétervári Eifman Balett 2011-es Rodinjét a The New York Times szakírója egy minden kritérium alapján silány koreográfus szörnyű „pszicho-szexo-bio-tánc-drámájaként” summázta. Végigküzdve Boris Eifmantól a még a Keveházi Gábor vezette Magyar Nemzeti Balettel elkövetett, bénító Karamazov testvéreket, nincs okom a kételkedésre.

Az áprilisi Budapesti Táncfesztivál ínyencsége lehet a Holland Táncszínház (NDT III.) veteránjaival színre vitt, Jirí Kylián jegyezte East Shadow; a Beckett ihlette, tavalyi duót a 2011-es, japán cunami áldozatainak ajánlották. Ugyancsak a MüPában lép fel a New York-i Doug Varone and Dancers a Boats Leaving és a Rise című opusszal. A honi (álló)vizekre evezve: a Bozsik Yvette Társulat újabb gyermekelőadása, a Kojot a Nemzeti Táncszínházban debütál áprilisban. A Trafóban februárban látható Réti Anna és az izraeli Ido Batash munkája, az Ego Trip. A ragyogó, 1999-es Tricks & Tracks újragondolásával arathat tetszést a Frenák Pál Társulat, márciusban. Molnár Csaba májusban tart premiert. A túlélésért vitézül küzdő MU Színházban mutatja be az Aukció című alkotását a Gergye Krisztián Társulat februárban. A magyar táncszcéna legeredetibb és legexportképesebb képviselője, a már-már kizárólag külhonban fellépő és dolgozó Fehér Ferenc a Morgan és Free man című szólójával jelentkezik, április 11–12-én. A heroikus évadot Réti Anna zárja Az én meséimmel, május végén.

A – többségében – kivéreztetésre ítélt, független innovátorok után essék szó a reform kósza gondolatától is irtózó Magyar Nemzeti Balettről. A panoptikummá vált együttes a brit Ronald Hynd 1975-ös vígbalettjét, a Lehár-operettre készített A víg özvegyet táncolja el februárban. Májusban tűzik műsorra Robert North 1974-es férfi balettparódiáját, a Trójai játékokat, párban a Nagy Iván művészeti főtanácsadó fémjelezte A szilfiddel.

Az igényes, naprakészségre törekvő balettománok mentsvárává válhat az Uránia Nemzeti Filmszínház, ahol a világpremierrel egy időben adják az

Angol Királyi Balett produkcióit, így a Giselle-t februárban, és a Christopher Wheeldon-féle Téli regét májusban. Itt vetítik le hazánkban először A hattyúk tavával kultikussá lett Matthew Bourne második világháborús Csipkerózsikáját.

Végezetül egy démoni zsenit kiveséző, nívós kötetről. A tervek szerint tavasszal jelenteti meg az Európa Kiadó Julie Kavanagh 2007-es, nagylélegzetű Rudolf Nurejev- (1938–1993) biográfiáját a XX. században a balett-táncos fogalmát is forradalmasító, popcsillagként rajongott géniuszról.

A belga Ultima Vez együttes előadása: What the body does not remember (Amire a test nem emlékszik)