Persze nem ez a lényeg, ma már senki sem képzeli, hogy egy ilyen vetélkedő a műveltségről szól. Szórakoztató műsor, szórakoztató műsorvezetővel, Gundel Takács Gábor pedig jelen pillanatban rendíthetetlenül őrzi a hitelességét, feltehetően azzal az egyszerű trükkel, hogy nem akar nagyobbat ugrani annál, amekkorát tud, nem vezet talkshow-t, nem énekel operaáriákat, viccet is csak annyit mond, amennyit elbír a vetélkedő, a feszültségoldás, laza barátkozás, szórakoztatás.

A sikernek azonban ára van, az M1, jobb ötlet híján, Gundel Takácsra és A következőt!-re terhelte a szilveszteri szórakoztatás feladatát. Még mindig jobb, mintha Obersovszky Péter humorizálna.

A baj csak az, hogy többé-kevésbé megoldhatatlan a feladat. Színészeket hívnak, közismert embereket, de nem lehet a vetélkedőt élesben játszani, nem is kell, de akkor hogyan és milyen értelemmel? Nyilvánvaló, hogy a gázsi fölött nem fognak 12 milliót adni az egyik szereplőnek. Azt sem engedhetik meg maguknak, hogy elhívjanak egy színészt a Nemzeti Színházból, akinek aztán megmondják, hogy bocsánat, nem tetszett képernyőre kerülni, mert közben valaki elvitte a fődíjat. Amint tehát feltűnnek a közbeékelt szórakoztató számokban a vendégek, már lehet tudni, hogy baj van, nagyon hosszú lesz a műsor.

Tényleg az, két óra, és nem tudni, mit gondoltak, kinek lesz ez jó. A szereplőket elkapja a kényszerű humorizálás, amikor a legnagyobb ostobaságokat is úgy tálalják, mintha az valami rendkívüli szellemesség volna. Kálloy Molnár Péter azt mondja, hogy a születésnapja a normandiai partraszállás napjára esik, mire Gundel Takács azt mondja, hogy még szerencse, hogy nem hívják a színészt Kálloy Molnár D-Day-nek, ami majdnem teljesen értelmetlen gondolat. Ennél már csak az értelmetlenebb, amit a Kálloy válaszol, hogy úgy túl hosszú volna a neve. Kacagás.

A műsor tényleg hosszú, bár némileg meglepő módon a vége javul, az utolsó sorozatban nyelvtörőket mond a műsorvezető, Szervét Tibornak kell kitalálnia a rossz válaszokat hozzá. Itt már bedobják a lapokat, jelzik, hogy tényleg nem pénzről, csak felajánlásról van szó, Szervét Tibor azt ajánlja fel, hogy vagy Petrarcát szaval olaszul vagy Shakespeare-t angolul valami nyilvános helyen. Ami engem illet, pont egyik sem érdekel, de lehet, hogy mások ezt hihetetlenül különösnek és izgalmasnak találják.

Aztán eljön az éjfél, az új esztendő, Áder János beszéde, és azM2-n megismétlik az egészet. Komolyan.