A regény azt mutatja meg, hogy attól, hogy személyesen nem vagyunk jelen valahol, egyáltalán nem biztos, hogy kimaradhatunk az ott történtekből. Első magvetős könyvében, a 2005-ös Fakusz három magányosságában Vida Gábor már kísérletezett azzal, hogy ismerős prózaműfajokra (krimi, kísértethistória, robinzonád) írja rá saját, felszínesnek egyáltalán nem nevezhető problémafelvetéseit.

Az olvasó így egyszerre jár ismerős és ismeretlen terepen. Új könyve is különösen kikevert ötvözete a kalandregény, művészregény, szafariregény, kémregény műfajainak, miközben a trianoni fordulat környékén játszódik. A korai kritikák máris összekapcsolták a könyvet a 2013-as év más fontos kiadványaival: Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényével, illetve György Péter Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című kötetével.

Mindegyikben működésbe lép valamiféle újraértelmező stratégia: Tompa Andrea mikrohistóriát ír, az orvosi/testi, illetve a női perspektívák felől mozdítva ki korábbi Trianon-történetek hangsúlyait. György Péter emlékezetpolitikai keretben vizsgálódik, az emlékezet folytonosságának újraépítése mellett érvelve – épp emiatt a Kádár-korszak és a Ceausescu-korszak (gyakran mellőzött) szellemi teljesítményeire helyez a szokottnál nagyobb hangsúlyt.

Vida Gábor férfiközpontú történetet ír, leginkább azt mutatja meg részletesen, hogy milyen köznapi problémákba ütköznek az erdélyi városokba visszatérő férfiak az első világháború után, mi az, amit a „miért jöttél vissza?” kérdésre felelni tudnak, egy ellenkező irányú lakosságmozgásra is figyelve. Ezek a visszatérés-történetek nem ideologikusak egyetlen esetben sem: Vida szereplőit nem eszmék (megmaradás? helyben maradás?) motiválják, hanem olykor önmaguk számára is körvonalazatlan, de mindig személyre szabott vágyak, késztetések.

Werner Lukács és apja, Werner Sándor egyaránt a számukra fontos nők (szerető, anya) hollétét próbálják elsősorban betájolni, ahhoz igazítják belső iránytűjűket akkor is, ha éppen tudatosan távolodnak is néha az igazodási pontoktól. A másik belső késztetés valamiféle paradox kötelességtudat, amely az egyéni érdekek ellenében hat ugyan látszólag, de szükséges a belső egyensúly megteremtéséhez. Benne van ebben a viszonyulásban az az evidencia, hogy a félbehagyott ügyeket, elejtett szálakat újra fel kell venni, hiszen gyakran csupán hanyagság és kényelmi szempontok miatt maradtak félbe.

Benne van az is, hogy a történetszálak felvételekor a szereplők már nem azonosak korábbi önmagukkal: menet közben alakultak, mélyültek, koptak. Benne van az is, hogy az ember elsősorban önmagának tartozik mindenfélékkel elszámolni. Vida szereplőit tehát nem a nem létező céltudatosságuk, életvidámságuk vagy sziklaszilárd világnézetük miatt kedveljük meg a regény végére, hanem azért, mert nem akarnak megúszni dolgokat. Kikerülhetnének bizonyos élethelyzeteket, de nem teszik. Saját életük eseményeit jelzésekként olvassák, amelyeket próbálnak megérteni, és megkísérelnek e felvillanó megértés szituációk szerint élni tovább.

A sors úgy hozza ugyan, hogy Lukács kimarad a világháborúból és az erdélyi eseményekből is 1919 második feléig; apja, az emigrációt hosszasan tervezgető, végül útra is kelő Sándor is elkerülhetné a háborút Amerikában. Mindketten visszatérnek Erdélybe: mint akik nem szálltak fel egy repülőre, amelyik utóbb lezuhant, és úgy érzik a továbbiakban, közük van a dologhoz, még ha nem is feltétlenül a rossz lelkiismeret mozgatja őket. Ennek metaforájaként olvashatjuk a regény kémes/magánnyomozós szálát is, amelyben Lukácsot azzal gyanúsítják, hogy Pesten meggyilkolt és kirabolt valakit 1919-ben, noha a gyilkosság idején ő már útban volt Kolozsvár felé. Újabb jelzés: nem lehet kimaradni valamiből, ami távol történt.

A regény néhány vonásában ráismerhetünk az első világháborúból visszatérők máshol is megírt történeteire: Karácsony Benő Felméri Kázmérja mögött is ott van az első világháború; Németh Andor önmagáról mintázott, internálásból hazatérő, tébláboló Jámborja is nehezen találja a helyét az Egy foglalt páholy történetében. Vida Afrika-járó Lukácsával ez már legalább háromféle első világháborús tapasztalat, és a szereplők viselkedése, visszailleszkedési problémái mégis hasonló mintázatokat mutatnak. Vida rezignált, de az ember belső erőforrásaiban mégis bizakodó könyvet írt, ez lehet a sokakat érdeklő témaválasztás mellett a másik hatáselem, amellyel utat talál olvasóihoz.

Magvető, 312 oldal, 2990 forint