Költészete a modern költőink műveinek egyenes folytatása, továbbgondolása. A tankönyvíró, aki az életrajz felől közelíti a műveket, a Petőfié kivételével nem is találhat az övénél érdekesebb, elvhűbb, a költői szerep romantikus elképzelésének jobban megfelelő életutat. Olyat, amelyből jobban lehetne magyarázni a versek – éppen azon versek! – születését. Az pedig, aki a szövegeket helyezi előtérbe, olyan alkotásokat adhat diákjai kezébe, amelyeket szívesen olvasnak, értenek, élveznek, mégis be lehet mutatni rajtuk, miben különbözik a XX. század végi líra a XIX. századitól. Jó lehetősége van annak is, aki a művészetszociológiai kérdéseket, a befogadástörténetet szereti bemutatni, pláne, ha órai aktivitásra akarja bírni a diákokat: összecsapnak majd a vélemények, ha megismerik Apokrif című versét („Zakatol a szent család”), amelynek parlamenti felolvasásával próbált tiltakozni Petri Kossuth-díjjal való kitüntetése ellen az egykori kisgazdafrakció-vezető.

A díjosztókat akarta kifigurázni, de magát tette nevetségessé. (Azért lesz gyerek, aki vele ért majd egyet!) Amikor a Kádár-kort és a Rendszerváltás-kort értő tanár tanítja, kéjjel veszi elő a verseit, mert nemcsak a költészet mibenlétét, hanem az akkori mindennapok érzésvilágát is jól tudja magyarázni belőle.

S ha például már szamizdat korában kezébe került az Örökhétfő, elmondja a diákoknak, hogy miközben félve-tamáskodva olvasta ki belőle, hogy egyszer vége lesz az akkori rendszernek, nem gondolta: amikor valóban kezdjük elfelejteni a szocializmust, újra érvényesek lesznek a sorok: „francparenseket és / zölddisznókat hurcoltak / az ezeréves Pillanatnyilag téren / rendezett Momentánnál, és / egyre ezt ordították: / Ma mi van? Ma mi van? / Az Örökhétfő bevezetése óta / az Örökkévalóság (azelőtt Pillanatnyilag) / téren ezeréves / gyeptéglák zöldellnek / élőképek körül.”

Még nem tudhatjuk, mekkora teret kap majd a központi tankönyvben, de arról beszámolhatunk: kultusza él. A Fuga Budapesti Építészeti Központban az N & n Galéria három napon át ünnepelte őt PGY 70 címmel írók, költők, esztéták, filozófusok, színészek és zenészek közreműködésével. Konferencia szólt művészetéről, versei elhangzottak szavalat, dal és zenei feldolgozás formájában. Drámafordításait adták elő, kiállítást állítottak össze az általa inspirált művekből és a róla készült fotókból, játszották kedvenc dalait.

Még a járókelőket sem hagyták békén: a Petőfi utcai kirakatban hangzottak el a versei. A harmadik nap este pedig negyedszer adták át a Petri-díjat. A Forgách András, Karády Éva, Radnóti Sándor, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs és az előző nyertes, Gazdag Péter alkotta zsűri Horváth Lili prózaíró, Balaskó Ákos és Fekete Ádám költő közül Balaskót tartotta a díjra érdemesnek. Radnóti Sándor lapunknak elmondta, a díjat olyan szerző kaphatja, akinek még nincs kötete, a mostani nyertesre a Holmi című folyóirat szerkesztőiként figyeltek föl. A díj része, hogy könyve jelenik a Magvetőnél.

A Petri-díj: a halotti maszkja nyomán