Mindenki kőre, vasra, ravasz faszerkezetre tippelt, ezzel szemben Scheiber azt állította: papírból. – Papírból? – ámultak a jelenlévők. – Papírból – bólogatott Scheiber. – A papírra nyomtatott gondolatok és tanítások adják a vázát a világ legerősebb hídjának, amely egymástól időben, térben távol eső korokat és kultúrákat képes összekötni.

Ennek a gondolatnak a jegyében, Papírhíd címmel jelent meg most egy tanulmánygyűjtemény születésének századik évfordulójára Babits Antal Scheiber-díjas vallásbölcselő szerkesztésében. A kötetben 22 tudós kolléga, vallástörténész tanítvány és követő emlékezik arra az emberre, akinek munkássága kiemelkedő volt a judaisztikában, és a magyar kultúra más területeit is gazdagította. Az 1913-ban született Scheiber Sándor a Rabbiképző Intézetben folytatott tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetemre is járt, és az akkor fennálló tiltások ellenére magyar irodalmat is hallgatott. Tanulmányai befejeztével a világ jelentős könyvtáraiban folytatott tudományos kutatásokat, melyek fókuszában jó ideig a középkori héber kódexmaradványok, a genizák voltak. Ezek vizsgálata eredményeképpen bukkant rá az első, XII. században lejegyzett héber dallamra, melyről az egyik, jelentős tudományos munkáját írta. E mellett nagyon sok kultúrtörténeti érdekességet vizsgált, és kutatásairól számos értekezést tett közzé. Például a magyar irodalomról. Irodalmi szerkesztők gyakorta megkeresték, ha Bornemissza Péterrel, Arany Jánossal, Petőfivel vagy Mikszáth Kálmánnal kapcsolatban felmerült valamiféle bizonytalanság. Vizsgálta egyebek mellett azt is, hogy a hazai irodalom mely fontosnak tartott műveiben jelenik meg a Biblia valamelyik története vagy szereplője. A 185 elemzett mű között Madách Imre Mózesétől, Füst Milán Az egyik agg levele Zsuzsannához című kötetén és sok egyéb művön át egészen Moldova György Üdüljön Bábelben című írásáig jut. Kutatta Mikszáth munkáinak iszlám vonatkozásait, de foglalkozott meglepő kultúrtörténeti szeletekkel is.

Tanulmányozta a barkochba játék eredetét, így talált rá egy Barkochba nevű ókori zsidó szabadságharcos hadvezérre, aki arra intette katonáit, hogy óvatosságból ne beszélgessenek idegenekkel, maximum igennel és nemmel válaszoljanak a kérdéseikre. És az már igazán csak egy szép anekdota mindehhez, hogy az egyik legnagyobb pesti barkochbajátékos, Karinthy Frigyes 27 kérdésből fejtette meg, hogy játékostársai Bárczy Benő anyai öregapjának háziorvosára gondoltak…

És gondolnánk-e, hogy a szamárlétra kifejezés mennyi kultúrtörténeti érdekességet rejt? Scheiber irodalmi motívumkutatásai során gondolt rá, és még ebben a látszólag csekély távlatokat kínáló témakörben is meglepő összefüggéseket tárt föl. A történet a héber kódexmásolóknál kezdődik, akik az elvégzett hatalmas munka végére rendre a következő záró mondatot írták: „Befejeztetett. A másolónak ne essék baja soha, amíg fel nem megy a szamár a létrán, amelyről Jákob ősatyánk álmodott.” Az allegorikus üzenet szerint ugyan a szamár sem tud felmenni a létrán, de a csacsi ember sem közlekedhet az égiek felé. Scheiber tanulmányában bemutatja, hogy a híres evangéliumi példázatban is szerepel ez a kép, noha ott tevével (Könnyebb a tevének átmennie a tű fokán…), de megjelenik a Talmud példázatában is, miképpen a Koránban is, legfeljebb az állat alakja változik. E tanulmányában szót ejt a X. századi bagdadi kalifa „Szamár” nevű tornyáról is, amellyel igyekezett rácáfolni a történetre, és amelynek olyan széles, nagy és alacsony lépcsőfokai voltak, amelyeken akár egy szamár is felmehetett kényelmesen.

A Papírhíd című kötetben a sok kuriózum mellett először olvashatjuk Scheiber Sándor Izraeli naplóját, olvashatunk arról, hogy a hetvenes években, a péntek esti, istentiszteletet követő áldásokra rendre meghívta az éppen Magyarországon tartózkodó hírességeket is, így vendégül látta Barbra Streisandot és a beatnemzedék egyik legjelentősebb alakját, Alen Ginsberget, kultúraközvetítőként fontosat alkotva így is. És persze olvashatunk arról is, hogy Scheiber Sándor mintegy 1700 publikációt tett közzé, fő műve a Geniza Studies, az egyetemes zsidó művelődéstörténet kézikönyve.