Budapesti kép híd nélkül és híddal
Ennek most valami kiállításkritika-szerűségnek kellene lennie (mert a műfajt így hívják), de a „kritika” szó senkit el ne riasszon: lelkes alámerülést ajánlok Budapest, a retró és a fotózás mélyrétegeibe. Egyrészt az a bizonyos kritika valami távolságtartást kellett hogy jelentsen valaha, másrészt viszont tudom, hogy senki sem a kritikai észrevételek ellenőrzése miatt megy el egy kiállításra. Ha egyáltalán elmegy a kiállításra, ha egyáltalán jár kiállításokra, ha egyáltalán eljut hozzá valami annyira érdekesnek a híre, ami képes áttörni az elég magasra növesztett ingerküszöbünket. A FUGA alsó kiállítótermében Lelkes László és Kerényi Zoltán fotói láthatók egymással szemben – pontosabban jelen van még Klösz György, a Fortepan internetes fotógyűjtemény és leginkább a változó Budapest szelleme. A 21. századi alteregók című kiállítás ötletét is ismerjük már régóta: egy régi kép alapján megnézni, mi változott és mi változatlan ugyanott. Az ötlet mémszerűen kerül elő újra és újra, a lájkolások ezrei pedig azt jelzik, hogy ez a január 12-ig látható kiállítás sem marad majd látogatók nélkül.
A kurátor Seres Szilvia az építészeti fotó nagymesteréről, Lucien Hervéről írta a doktoriját, és a fotótörténet fejezetei között botlott bele az „akkor és most” ismétlődő ötletébe. Ami ma külföldön ugyanolyan trendi – valaki mondjuk a normandiai partraszállás Capa-képeibe montázsol mai turistaarcokat –, mint itthon: jó példa, ahogy Kovács Péter áthelyezte a Beatles híres, mezítlábas zebragyaloglását az Abbey Roadról a Rákóczi útra.
A harmincas Kerényi Zoltán építészmérnök és fotóblogger egyszerre, az Ablakamultra.hu honlapján képeivel tényleg ablakot vág a jelenbe, múltba: minden képe egy-egy mikrotörténet, amikor régi fotográfiák alakjait metszi bele a mai környezetbe. Ő a Fortepan.hu képeiből dolgozik, így kerülhet egymás mellé McDonalds és régi automobil az Astoriánál, vagy régi kábelhúzók a Martinelli téren, a Rózsavölgyi előtt.
A hetvenes Lelkes Lászlónak 1973-ban Pest és Buda egyesítésének százéves évfordulója adta az ötletet a fotós visszatekintéshez. Ő már 1973-ban megcsinálta azt, amit aztán Lugosi Lugo László a kilencvenes években: egy múzeumi raktárban kireprózta Klösz György akkor még teljesen ismeretlen, százéves fotóit, és a régi helyszíneket újrajárva lefényképezte ugyanazokat a beállításokat, majd negyven évvel később, 2013-ban ezt újra megismételte. Lugo a felvételein szinte méterre pontosan próbálta meg reprodukálni a XIX. század végi beállításokat és géppozíciókat (olykor még daruskocsit is használt, aztán ebből készült a híres Budapest 1900–2000 című albuma), Lelkes viszont egymás alá helyezett képhármasain lényegében három évszázad és a változás szerepel, nem ilyen akkurátusan pontos pozíciókból, de mindig klasszikus kompozíciókkal. Közben a Múzeum körúton kicserélték a macskakövet, nincsenek már konflisok, a régi Tabán vagy rendőrtárcsa sem. Megrázó a történelem néma hömpölygését ilyen apróságokban viszontlátni. Ahogy egy régi bombázó ijedezik valamelyik strand mai hullámmedencéjében vagy egy kislány mered a kamerába egy kis FIAT hátsó üléséről és a hetvenes évekből az akkor Marx, ma Nyugati téren (ami fölött egy másik kép szerint egyszer a Zeppelin is átszállt): ezek igazi, kivételes pillanatok.
Hogyan működnek tehát ezek az akkor és mostok? Vizuális remix, többszörös időutazás ez a 21. századi alteregók kiállítás – és akkor fotók rengeteg apró részletéről, múló és átalakuló apróságairól nem is beszéltem.
21. századi alteregók
FUGA Budapesti Építészeti Központ
