Hidegen hagy, hogy a kivitelező szereti-e elvégezni a bonyolult munkát

Petrik Adrien új könyvében, a Hideg szóda élvezetében az érzékszervekre ható élmények pillanatképeit villantja föl. Az építész ezúttal az emberi környezetet ragadja meg írásban és képben. Az ételek ízéről, a dekorációról, az enteriőrről és a kertről mond lényegeseket. Az asszony és háza, illetve A másik kert most már háromkönyves szerzője szerint lelke nem a háznak, hanem annak van, aki benne él.

Miért nem akart velem beszélgetni a trendi építészetről?

Mert nem érdekel a trendi építészet, meg mert azt sem tudom, hogy mi az.

Nem a Bauhausra gondoltam, hanem a mediterrán stílusokra, a tujákkal agyonültetett kertekre...

Hol vagyunk már ettől! Már inkább a nihilista-minimalista a divatos, azt hiszem. A magyar építészeti újságok ilyesmiket mutatnak. Engem, mondjuk, kevésbé érintenek az építészeti trendek: családi házakat tervezek, szerintem a lakáshoz, az életminőséghez fűződő normák nem változnak olyan gyorsan. Tizenhat éve magunknak tervezhettem házat, ebből született az első könyvem, az Asszony és háza. Az építész legjobb feladata, ha magának tervez, tisztában van a lehetőségeivel, a vágyaival, jó kis házat terveztem, fiatalos, naiv lendülettel. Meredek területen építettük, átszerveztük a domboldalt, a ház nem feltűnő, lehet benne találkozni meg elvonulni, jó helyen van a konyha, az erdő felé fordul, olyan benne lakni, mintha a felhők felett lennénk. Neveztem az Év Háza pályázatra, bekerültünk a döntő körbe, 16 díjat adtak ki. Biztosra mentem. Beültettek egy csomó szakembert egy buszba, ott volt az építészkamara, a minisztérium, a tévé és a Lakáskultúra embere, körüljárták a szóba jöhető házakat, eljöttek hozzánk is, áradoztak, állati jó, gratuláltak.

Megnyerte a díjat?

A tizenhatba sem tudott bekerülni. Fölhívtak és szabadkoztak, lássam be, ez a Torgyán haverja, a másik a Kempinskit tervezte, nem lehet őket kihagyni. Anyátok!, ez volt a véleményem. Aztán sok helyütt címlapra került a ház. De elment a kedvem a versenyezgetéstől.

A szaklapokban az idegesít, hogy üres házakat fotóznak, sehol egy eldobott zokni, vagy olyan tárgy, ami arra utalna, hogy ott emberek laknak.

Ezzel nem lehet mit kezdeni. A profi fotósok stylisttal jönnek, mindent elrendeznek és bevilágítanak. Van egy szoba, amit olyan rondának soha nem láttam. A falszín az ellenfényben hirtelen mindent megváltoztatott.

Fontos-e a ház története?

A mi házunkra sokan mondják: ugye, régi ház volt? Az új házaknak nem nagyon van történetük. Inkább egységes a karakterük a tervezőprogramok miatt. Még a tervezők is elhiszik, hogy egy grafikai karakterkészlettel számolhatnak csak. Azzal, ami adott. A számítógépes tervezőprogramban csak hatféle lépcső létezik, a valóságban millióféle rajzolható. Sok új épület egymásra és ArchiCAD-rajzokra hasonlít.

Van, hogy a megrendelő elképesztő ötletekkel érkezik? Olyan, akinek nagyon sok a pénze, de kevés a fantáziája.

Egyszer régen megkeresett egy szupergazdag ügyfél, nem volt buta, de megbuggyant attól, hogy hirtelen milliárdos lett, teljesen elvesztette a realitásérzékét. Tizenkét kandallót szeretett volna. Nem hitte el, hogy ez nem megy másképpen, mint személyzettel. Furcsa módon arra még/már nem vagyunk szocializálva. Szeretett volna 150 négyzetméteres nappalit is! Győzködtem, a fotel nem tud olyan nagy lenni, hogy arányos legyen. Vagy tegyünk bele több fotelcsoportot, mint egy szállodai lobbiban? Ha valakivel nagyon nem egyezik a gondolkodásunk, ha előre utálom az egészet, nagyon magas árat mondok. Ha mégis a megbízóm lesz, akkor megszeretem egy kicsit.

Milyen most a magyar családiház-építészet állapota?

Sanyarú, mert kevés a munka. Nem panaszkodom, mert tavalyelőtt négy, tavaly három, az idén egy házat terveztem. Jövőre egyelőre nem látszik egy sem. Egyáltalán nem épülnek házak, hatezer építési engedélyt adtak ki tavaly az országban. Abból mondjuk kettőt én terveztem, amire büszke vagyok. Katasztrófa. Az összes állástalan építész az újonnan felállított tervzsűrikben bírálja azt a kettőt, akinek véletlenül sikerült munkához jutnia.

Ha nincs ház, akkor a kertről már ne is kérdezzem?

Dehogyisne! Erről szól a második könyvem. Törökbálinton, ahol lakom, meredek, hosszú, keskeny nadrágszíjtelkek vannak. A fűnyíráshoz nem kell ész, azt bárki meg tudja csinálni, azt áthárítom, amúgy eléggé self-made vagyok, ha lehetne, a saját vakbelemet is kivenném. Sokat és szívesen matatok a kertben. Az építőipar, hasonlóan a kertépítőkhöz, merev, a mesterek azt szeretik megcsinálni, ami gyors és könnyű, és már csinálták egyszer. Hidegen hagy, hogy a kivitelező szereti-e elvégezni a bonyolult munkát, vagy sem. Tervezek egy tájbarát, organikus, vadregényes, szuper kertet, és amikor leülök egyeztetni, a kivitelező azt mondja, fűhézagos burkolatról ne álmodjak, mert olyan nincs. Van helyette kavicságy, beton, műkő lap. Amit én szeretnék, azt nehéz karbantartani, ott a locsolórendszer se működik. De engem ezek a kifogások nem szoktak érdekelni. Azért olyan nyomorultak a kertek, mert azok tervezik, akik a könnyű fenntartásban érdekeltek. Nem szempont számukra a búvóhely meg a salátaágy.

A maga kertje ezek szerint olyan, mint amit megálmodott.

Némi bozótirtás és tereprendezés azért kellett hozzá. A meredek északi lejtőn rengeteg használható síkot alakítottunk ki. A Bobcattel és az olcsó bontott téglával mindent meg lehet oldani. Értelmiségi családban élek, sosem voltak fölösleges millióink. A pénztelenség egyébként indikálja is a gondolkodást, ki kell találni valamit, ha megvenni nem lehet.

Mit tanácsol annak a hatezer építtetőnek, aki annyira megőrült, hogy ilyen építőanyagárak mellett is belevágott az építkezésbe?

A házépítéshez a körülményeknek az építtető családjában meg kell érniük, ami független a válságtól. Aki építkezésre adja a fejét most, jól jár. Mindenki tele van fölösleges kapacitásokkal, dupla energiát, lelkesedést kap, mint amikor rendben mennének a dolgok. Akad olyan építész ismerősöm, aki ha nem érzi a mész szagát, már nem is találja a helyét a világban.

Van-e a házaknak lelkük? Foglalkozik-e ezzel az építész?

Nem baj, ha a ház lélegzik, és nincs nejlonnal körülvéve. De lelke? Szerintem annak van lelke, aki benne lakik. A ház ezt átveszi, visszaadja, tükrözi. Több ügyfelem mondta, pont olyan házat szeretne, mint az enyém. De aztán a tervezés, meg különösen a megvalósítás alatt, amikor már szabad kezet kapott anyagválasztásban, színezésben, felületekben, mégsem olyan lett. Amikor elkészült a ház, hallom is: de hát nem olyan, mint a tied! Mert nem olyan vagy, mint én. Ez a helyzet.

Környezet és életmód teljessége érdekli Petrik Adrient
Környezet és életmód teljessége érdekli Petrik Adrient
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.