Az együttlétnek írásban is lefektetett szabályai vannak: „A könyvtár látogatása – valamennyi könyvtárhasználó érdekében – csak megfelelő öltözékben és az alapvető higiéniás szabályok betartásával lehetséges. Zavaróan hiányos öltözék, piszkos és bűzös megjelenés esetén a könyvtár személyzete a biztonsági őr segítségével felkéri az érintett látogatót a könyvtárból való távozásra.”

„Eltiltható a könyvtár használatától az, akinek a magatartása a többi használót jogai gyakorlásában tartósan akadályozza, egészségét veszélyezteti, nyugalmát tartósan zavarja, aki megjelenésével megütközést, ápolatlanságával undort kelt.” „A könyvtár látogatása – valamennyi könyvtárhasználó érdekében – csak megfelelő öltözékben és az alapvető higiéniás szabályok betartásával lehetséges. Ittas, szembetűnően vagy érezhetően ápolatlan, közintézménybe nem illő (esetleg hiányos) öltözékben megjelenő személy a könyvtár épületében nem tartózkodhat.”

E rigorózus mondatok a debreceni, a szolnoki és a győri megyei könyvtár házi regulájából valók. Mindenkire érvényesek, de ne legyünk szemérmesek: a legérvényesebbek azokra a hajléktalanokra, akik most a hideg elől az olvasótermekbe menekülnek (menekülnének), de személyes kondícióik nem teszik alkalmassá őket a közkönyvtári közösségi együttlétre.

Óriási a dilemma: a könyvtárak olvasótermei mindenki számára nyitott, ingyen látogatható kultúrterek, amelyek menedékek lehetnének természetesen a fedél nélkül élőknek is, a joguk is megvolna hozzá, a helyzet mégis csak az, hogy a többieknek meg a zavartalan olvasáshoz volna joguk. Mit van mit tenni? A súlyos témára nemrég a szentendrei Pest Megyei Könyvtár szociológus-könyvtárosa, Péterfi Rita hívta fel a figyelmet egy szakmai portálon, aki lapunknak elmondta: rendszeresen trenírozzák az ország bibliotékáiban dolgozókat, és azt tapasztalták, hogy a (többnyire) nyolcnapos kurzusokon általában már első napon szóba kerül a kérdés. Jöhettek a hallgatók bárhonnan, bármelyik és bármekkora közkönyvtárból, szinte mindegyiküknek megvan a maga „problémás esete”.

 – Persze lehet szabályokat alkotni, biztonsági őrt riasztani, a rendszer működhet, de igazából az ember ettől még nem érzi jól magát – jegyezte meg a könyvtáros. A szentendrei könyvtár sem kivétel, ott azonban másképp közelítették meg a vélt megoldást. Az elmúlt hosszú hónapokban három olyan állandó látogatója volt az olvasóteremnek, akinek a társaságát a többi jelenlévő egyre kevésbé tolerálta. Annyira, hogy a könyvtár rövid idő alatt többtucatnyi olvasót vesztett, részben a szagok, részben a látvány miatt, nem mellesleg pedig azért, mert tavaly télen túlságosan sok olyan nap volt, amikor folyamatosan nyitva kellett tartani az ablakokat. A megyei könyvtár munkatársai azt már tudták, hogy hajléktalanjaik a helyi szállóról érkeznek, a reggel nyolc órai zárás után a kilences könyvtárnyitásra, a legtöbbször már erősen ittasan.

Működik a közelben, Budakalászon nappali melegedő, de nem mindenki szereti ott tölteni az idejét. A hajléktalanszállón egyáltalán nem tűrik a szeszt, keményen szondáznak, ha valaki gyanús. Ezt a könyvtár portáján nem tehetik meg. Felvették a kapcsolatot a szállóval, hátha együtt könnyebben jutnak ötről a hatra. A hajléktalanszálló vezetősége vette a lapot, összejövetelt szervezett a lakóknak a könyvtári megjelenés, viselkedés szabályairól, a házban pedig több helyütt kiplakátolta nagyjából ugyanezt. A bibliotéka mindeközben felajánlotta, hogy szívesen összeválogat egy kollekciót az állományból, a szállóban örömmel éltek az opcióval. A kötetekből a nappali melegedőbe is jutott.

A rezümé röviden: a hajléktalanok egy része megpróbált alkalmazkodni az elvárásokhoz, más részük nem, így inkább elmaradoztak. Nem tudni, hogy a szigorúság vagy a helybe szállított könyvek okán-e, de egy ideje nem jön olyan olvasó, akit az állapota miatt meg kellene kérni: távozzék.

A könyvtár mindenkié