Aztán a szépasszonyok. A képzőművészeti egyetem pazar szecessziós plakátgyűjteménye a felületes látogatónak is bizonyítja, hogy vonzó nőalakokkal reklámozni biztonsági petróleumot, irodalmi revüt, a bajor tél örömeit – mindent – nem mai találmány. A kollekció, amely száz-százharminc éve oktatási céllal, oktatási eszközként gyarapodott, és amelyet csaknem évszázados felejtésből emeltek ki az Andrássy úton felelősen felfedező, feldolgozó és restauráló szakkezek, a reklámgrafika minden erejét és minden kemény követelményét bemutatja újabb, teljesebb kiállításán. Nem véletlenül; a műfaj-műág nagy korszakában járunk, többszörös nosztalgiával. Lelkesedésünk nemcsak a békés ántivilágnak, a még mindig újra és újra felfedezett szecessziónak, a cilinderes hölgylovasoknak, Sarah Bernhardtnak és a Simplon alagút megnyitásának szól, hanem annak az azonosuló képzőművészeti professzionalizmusnak is, amellyel a címet adó Alfons Mucha és mellette, mögötte, előtte a kor- és pályatársak alkottak.

Először is a színek. Közismert, hogy a szecesszió miként szabadította fel a XIX. századi koloritot, de újra látni élvezet mindezt a szabados reklámművészetben. Egy lángoló hajúvá tett Loreley vörösét a folyóirat borítóján, türkizzé sodródó kékeket és zöldeket egy egyébként vörös dominanciájú kiállításplakáton, azt a lefegyverzően impertinens harmadik vöröset, amelyből egy másik tárlatot hirdető művészfigura haja, szemöldöke és bajusza portrét alakít. Ha kell, álságosan halk, tartózkodó ez a színvilág, halványlila és halványgék gázlómadarakat vizionál egy kézműipari szemle alkalmából, ha kell, vörösbe feketéket robbant Piroska és a farkas szolgálatában.

Piroska köpenye vörös körcikk, nem csonka kúp, a fekete-vörös pipacsok lapos fekete-vörös foltok a nyomaton, a cigarettapapír átszellemült nemtője sötét, fenséges síkot visel köpeny gyanánt. Elképesztő a stílus kétdimenziós fegyelme, és elképesztő, ahogyan e műfajszabályt feltűnés nélkül áthágja. Muchánál volt időnk megcsodálni, hogy ruha és dekor lapos mustrájából kikerekedik az isteni tragika arca, feje, észrevétlenül is és mégis meg győzően, honfitársa, Hofbauer ugyanekkor egy súlyos, kövér Buddha plaszticitásával súlyosbítja egy prágai szalon síkbeli hirdetményét. Ropogós és már-már megragadható a női ruha a nem kevésbé világhírű Chéret petróleumreklámján, súlya van a doboznak az egyébként síkban tartott német zsírkompozíción, és végképp keveredik két és három dimenzió ott, ahol a dekoratív elem előburjánzik.

A dekoratív díszítés egyébként a kor és a műfaj alkotóeleme. Nélkülözhetetlen része annak a mestereszközökkel előállított mindenkori cinkosságnak, összekacsintó fraternizálásnak, amellyel a kor reklámja bevon a háztartási zsírok, irodalmi revük, francia halkonzervek és bajor sörök gondtalan világába. Mellesleg egy nagy művészettörténeti korszak közösségébe.

Mucha és társai
Magyar Képzőművészeti Egyetem

René Georges Hermann Paul kiállítási plakátja, 1895. Litográfia, 62≈41 cm