A palackba zárt kellem

A fémek és a textíliák után pompás és kevésbé pompás háztartási üvegtárgyak bemutatásával folytatja az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek hétköznapi formakultúrájára emlékező SzocDeko című kiállítássorozatát a mindig kellemesen meglepő Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum.

Időnként kifejezetten megdöbbentem a látványtól, de mindent egybevetve nagyjából ugyanazt üzenném olvasóinknak, mint a megnyitón Bohus Zoltán üvegművész az egybegyűlteknek: lehet harsányan röhögni a felhozatalon, ezzel együtt azt javallanám, hogy szeressék az ötleteket, a kedvességet, az esetlen szépre törekvést.

Színes villanydrótokkal, pontosabban a szigetelésükkel (más források szerint a bányászok által használt ún. robbantózsinórral) befont, ezáltal némileg törésvédett demizsonok üdvözlik a látogatót. Sok hasonlót láttam már a maga eredeti közegében, de senkit sem ismertem, aki ismert volna valakit, aki életében legalább egyszer találkozott volna akár egyetlen demizsonfonó mesterrel. Menynyi sírba vitt tudás... A palackok mellett egy különös üveg lopótök dicséri a magyar leleményt. Gazdája kettévágta a hébér csövét és a két rész közé a háztáji benzinleszívásoknál is kiemelkedő sikerrel használt műanyag csődarabot illesztett: így már simán elérte a nagyobb hordók alsó régióit is. Úgy gondolom, az inspirációt a hiánygazdaság adhatta, valószínűleg nem lehetett nagyobb hébért kapni. A képet egy piros szkájtarisznyába öltöztetett Egri leányka árnyalja igen erőteljesen.

A falon a lakótelepi tükörvilág elevenedik fel, lenyűgöző keretekkel, van köztük betyárokkal és páratlan ujjú pajtásaikkal ékesített kerámiaráma és bronzhatású plasztikkeret, továbbá bőr tükörtartó, amelyre szárazvirágot komponáltak, sajnos. Arrébb, a kecses vitrinekben bőrbe bújtatott bonbonnierek, népiesre vésett fatokokba applikált kupicák és egy csudálatos, fatörzset formázó papírmasé palack, illetve kehely örvendezteti meg a szívet – az egyiken badacsonyi, a másikon hévízi víg napokra emlékeztette a korabeli tulajdonost a vonatkozó miniatúra. A nagyobbik tárgyon a poharaknak is helyet csináltak a levágott ágak odvasításával.

Pohártartókból és tálcákból különösen nagy a választék. Van, amely vadászhajlamúaknak készült, így a mester egy agancsot használt fel alapanyagul, és több olyan is, amelyhez aranyhatású alumíniumot, némi burzsoá szalonillúziót keltendő. Megcsodálható több régi kiskereskedelmi forgalmazású szeszes üvegcse, amelyek közül a Somogyi ördögvér című ital hordozóját találtam a legizgalmasabbnak, főleg a címkéje miatt, amelyen szinte kartográfiai pontossággal jelenik meg Somogy megye közigazgatási térképe és a Balaton, amelyből egy ördög kel ki. Izgalmas a Hungária brandy féldecis ampullája is, amelyet viszont egy apró fémlemezből fabrikált lámpatest ölel körül nagy szeretettel.

A tárlat talán leglátványosabb darabja egy virágtartó, amely tóparti fenyvesek hatását keltő ábrázolatokkal díszített üveglapok felhasználásával készült. A hajlított vasból kialakított műtárgy egyik sarkában Csontváry híres önarcképét lehet felfedezni nem túl könnyen, a másikba egy Picasso-modorú női profilt hegesztett az alkotó – egészen lenyűgöző. De nem kevésbé az az ÁFÉSZ vörös csillagos logójával díszített „Hüsi” szénsavas üdítőital palackja, a kétszarvasos hamutartó, a dunaújvárosi tájrészlettel, tehát a vasmű képével dekorált cigarettakínáló, az asztali hattyú és a szocialista üvegművesség egyik legjellegzetesebb díszfigurája, a több tónusban pompázó talpashal, amely leggyakrabban a tévékészülékekre helyezett csipketerítőn találta meg természetes élőhelyét. Egészen idáig überolhatatlannak hittem, de nem az, mellette megtekinthető egy álló üveghal is ugyanis, amely vázaként szolgált: a szájába kellett beletömködni a vágott egynyáriakat.

A kiállítás kurátora, egyúttal a múzeum igazgatója, Kiss Imre azt mondta: úgy érzi, hogy a kiállítás – amellett, hogy megmutatja, milyen tárgyak vették körül polgártársainkat a hatvanas, hetvenes években, és hogy ezek miként hatottak az akkortájt élők vizuális kultúrájára, ízlésvilágára – egyfajta figyelemfelhívás lehet a művészettörténészeknek, szociológusoknak, hogy itt egy világ, amelyre eddig kevéssé figyeltek oda. Pedig most kellene nekiállni a kutatásnak, hiszen jórészt még élnek a mintakönyvek készítői, a zsűrorok és persze a tárgyak gazdái is.

A televíziókészülékek dísze: a többtónusú talpashal és méltó társa, az üveghal váza
A televíziókészülékek dísze: a többtónusú talpashal és méltó társa, az üveghal váza
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.