„Minden javánnak eszményképe”
De azért a cím indokolt, hiszen hagyományos, XIX. századi bábok mellett itt vannak honfitársunk, Gaál József festő- és szobrászművész modern, wayang ihletésű rémpofái is. Az Andrássy úti kismúzem új kiállítási stratégiával azon igyekszik, hogy kortárs kapcsolódásokkal együtt bemutatva hozza közel a távol-keleti muzeális anyagot a mai látogatóhoz, vázolta fel a koncepciót Fajcsák Györgyi igazgató. Kezdődött a szamurájokkal, folytatódik a wayanggal. Egy évig lesznek láthatók Hopp Ferenc egykori villájának termeiben a Jáva szigeti, misztikusvulgáris bábjáték alakjai. A Zboray-gyűjtemény figurái. Utoljára 1931-ben volt itt erre példa.
Zboray Ernő bővebb említést is érdemelne. Azok közül a magyarok közül való, akik Trianon után mentek világgá, ő éppen Jáva szigetére, szerencsét próbálni. Ültetvényeken lett felügyelő, majd adminisztrátor. Szenvedélyesen érdekelte új hazája kultúrája, élővilága, de szíve azért hazakötötte, rendszeresen közölt írásokat magyar lapokban, s könyveket is publikált a világnak arról a távoli, alig ismert feléről. Gyűjtött is, így 1931-ben azzal kereste meg a Hoppmúzeumot, hogy bemutatná addig gyűjtött wayang bábfiguráit. Eredménnyel járt, a dologból hamarosan kiállítás lett. Az akkor készült archív felvételeken régi ismerősként tűnnek fel a most újra látható figurák. De a társaság nem egészen ugyanaz. Zboray ugyanis tovább gyűjtött, s 1959-ben bekövetkezett halála után, a 60-as években egy bővebb hagyaték, 85 bábfigura került haza. Ezt azonban felosztották a Néprajzi Múzeum és a Hopp-múzeum között, így ide csak 49 báb jutott. Ezek láthatók most.
A wayangjáték során előadott történetek hagyományosan az óind eposzokból valók, s a jók (pandawák) és a rosszak (kurawák) harcát jelenítik meg, de természetesen a játékot mindig aktualizálják, beleviszik a jelen történéseit, szereplőit (így a mítikus királyok mellett megjelenhet Szaddám Huszein vagy akár Obama figurája is). A wayang tehát egyszerre erkölcsjobbítás, tanítás, propaganda és szórakoztatás is lehet. Annál élvezetesebb, minél műveltebb, képzettebb a játékmester, a dalang.
A játék legelterjedtebb változata az árnyjáték (a wayang kulit), amit kivágott fi gurákkal játszanak este, egy hátulról megvilágított vászon mögött. Zboray gyűjteményében azonban nem ezek a síkszerű árnyjátékfigurák alkotják a többséget (sőt, számuk elenyészően kevés), hanem egy másik változat, a körplasztikus, testes bábokkal előadott „wa yang golek” alakjai. Ez az előadás-változat ritkább, csak Jáva nyugati vidékén jellemző. Így a gyűjtemény, ha lehet mondani, még becsesebb.
A Brittig Vera rendezte kiállításon mindkét wayangváltozat szerepel (egyébként kettőnél több is létezik, van amit személyek adnak elő, vagy textilre festett képekkel játszanak), a kiállítás négy szobája közül az egyiket kifejezetten az árnyjátéknak szentelik. Gaál Józsefet ez a válfaj is megihlette, fekete-fehér animációban játszotta-gondolta tovább az árnyalakokat. Egy gépezet pedig igazi árnybábot forgat körbe egy vászon mögött, így valódi wayangárnyak is megidéződnek, bár kicsit talán lehetett volna bátrabban, akár egész termet betöltően játszani az árnyalakokkal.
Hanem a főszerepmégis a háromdimenziós, színes, látványos „golek” báboké. Először a poulárisabb figurákkal találkozunk, a butákkal és a bohócokkal (panakawanokkal). A buták (a szó itt erdei embereket jelent) nem annyira buták, mint inkább gonoszak és rútak nagyon. Vörös fejűek, nagy orrúak és szőrösek. Nem tudom, hogy Kemény Henrik nem róluk mintázta-e az ördögöt valamilyen kulturális áthatás révén. Csúfak a bohócok is, de legalább a szívük jó, és gátlástalanul kimondhatják az igazságot. Főnökük a se nő, se férfi Semar.
Éppen ezek a viszonylag kötetlenül formálható, kifejezően csúnya figurák fogták meg Gaál Józsefet is. Nem véletlenül kerültek művei velük egy terembe. Ezek nyomán készítette fateknőre applikált, régi lószerszámbőrökkel és rengeteg szeggel kivert, alumíniumdrótokkal behálózott maszkjait és az ezekhez hasonló, fabotokra épített bábfejeit. A dramatikus erejű figurák egyszerre nagyon modernek, sci-fibe illők és archaikusak. A művész szerint azonban a wayang bohócai sok hasonlóságot mutatnak a commedia dell’arte típusaival, s nyilván a nagy jungi ősdráma karaktereire vezethető vissza mindkettő, ahogy az ő figurái is tipikus jellemeket jelenítenek meg.
A legbelső, legintimebb teremben várja a látogatót egy üvegfal mögött a gyűjtemény java: az isteni hősök kara. Szigorúan kettéosztva a jó és rossz oldalra, középen pedig kiemelve a jók, a pandawák három legfőbb hőse, Yudistira, Bima és Ardjuna királyfi. Közülük Ardjuna a legnépszerűbb. Zboray, aki minden figurát külön jellemzéssel látott el, azt írta róla: „Ardjuna a wayang történetekben a legyőzhetetlen hős és az asszonyok kedvence. Ő mindig kész szeretni és harcolni. (…) Ardjuna a Hős, aki minden javánnak eszményképe.” Ez olyan szép, hogy azt kívánom, bárcsak újra megmozdulnának a bábok, s a gamelán zenekar hangjaira elkezdődjön végre: a játék.
A misztérium
Zboray Ernő többször írt is a wayang játékról, amely több mint játék vagy népszokás, szertartás is. „Kell, hogy mindennek mélyebb jelentősége legyen, mert ha csak egyszerű bábszínház lenne, akkor nem élte volna át változatlanul sok évszázad viharát – jegyzi meg egy helyen. - A finom bőrből metszett bábok, különös, nem-emberi és mégis oly mélységesen emberi árnyakat vetnek a vászonra, hogy az embert mélységesen megborzongatja a játék misztériuma.”
