Tablet és tabletta
A képzelt beteget próbálják az Örkény Színházban, a Mohácsi testvérek Moliere-átiratában. A szöveg nem új keletű, 2008-ban a Pécsi Nemzeti Színházban már megrendezte Mohácsi János. Sokat díjazták a produkciót a színházi kritikusok és a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón. (A szolgáló Toinette szerepéért Herczeg Adrienn mindkét helyen díjat kapott.)
Mácsai Pál igazgató az Örkény Színház nyílt próbáján azt mondja, bár nem ismeri a pécsi előadást, a szövegkönyv remek, méltatlan, hogy a budapestiek eddig nem láthatták. Ezért ők műsorra tűzik december 21-től. Mohácsi János inkább saját lustaságának tudja be, hogy újrarendezi ezt a művet, de ismerve az előadásait, nyilván nem lesz repríz a produkció. A szöveg most is alakul, Mohácsi János jól forgatja bele a darabba a színészek ötleteit. Egészében ugyan emlékeztet a díszlet a pécsire, mindkettőt Fodor Viola tervezte, elemeiben mégis más az új. Nem csak azért,mert a színpad jóval kisebb. Pécsen akváriumokkal volt tele a színpad, Pestre már lepkekalitkák érkeznek. A nyílt próbán még üresek a burák, a képzelt beteget, Argant játszó Gálffi László pöckölgeti az üvegfalakat, becézgeti az odaképzelt pillangókat. Hogy milyen lepkék kerülnek a falak mögé, nem tudjuk, az biztos, hogy télen viszonylag nehéz teljes pompájukban fellelni őket.
A nyílt próbán először a nyitányt gyakorolják a zeneszerző Kovács Mártonnal, hümmögnek és morognak a színészek. Nem ez a próba legszórakoztatóbb része. Mohácsi a színpadon kávét és vizet kortyolva mosolyogva megjegyzi, ez tényleg ilyen unalmas, bár most jóval fegyelmezettebb a társulat. Kottából énekelnek még, ahogy később a súgóra sem keveset hagyatkoznak.
Az énekpróba alatt Gálffi László szórakoztatja a közönséget. Köntösben fekszik a földön, fekete ágyneművel takarózik. Egyszer csak felnyalábolja az egészet, és megágyaz magának a másik oldalon. Felül, lefekszik, mintha rémesen unná az egészet. (Lehet, hogy tényleg?)
Még „játszóruhában”, virágos macskanadrágban, lukas farmerben, melegítőben és pólóban próbálnak a színészek. Nincs még ízelítő Remete Krisztina jelmezeiből.
Egy-egy szerepnél a rendező teljesen összekeveri a korokat, a 34 éves Vajda Milán a nálánál 26 évvel idősebb Gyabronka József apját játssza. Argan lányainál is pont fordított a valós életkor, Trokán Nóránál és Bíró Krisztánál.
Ne csörömpöljetek a pikkelyes szárnyacskáitokkal! – riad fel Argon, mikor a Halál (Debreczeny Csaba) színre lép. Kaszája nincs, csak tabletje. Hideg a keze még kesztyűben is. Mázlija van Argannak, hogy elsőre mégsem érte jött, pedig egy hipochonder nyilván mindig „halálosan beteg”. De a Re Noir nevű Halál nem hagy kétséget afelől, visszajön érte. Erre a sokkra az ember bekapna egy marék gyógyszert, ha lenne a háznál orvos. Van is, csomó sarlatán, csakraharmonizáló és piócával gyógyító. Az egyiknek éppen Mimolette kezét ígérte Argan. Kár, hogy a lánya a magát énektanárnak álcázó Cléante-ba szerelmes (Polgár Csaba).
Ahogy a többi Mohácsi-darabban, tele a szöveg szóviccel, -csűréssel és -csavarással. Megtudja például, aki nem tudta, mi az, kummolni a spájzban, és milyen, mikor valaki nincs valami elegánsan vetkőzve, viszont puncér, ennel a közepén.
Nagy az összhang Cléante és a képzelt beteg öccse, Béralde (Znamenák István) között, aki tagadná, de a szobalánnyal (Szandtner Annával) keveredett viszonyba. Kezdetben szabadulna tőle, egyéjszakás kalandot tervezett csak. Argan a legfeleslegesebb a családi képben. Béline, a második feleség (Für Anikó) a vagyonára, azaz az örökségre apellál, és mostohalányai zárdába küldésére. Mimolette nehezen veszi a kényszerházasságot, és az orvosok csak a pénzeszsákot látják a hipochonderben.
A Halál viszont türelmes, eljön újra. Nem válogat, viszi, aki a listán következik Moliere úr mögött a sorban.
