Snittre snitt

Bereményi Géza új regénye nem rossz, de nem is jó. Ez viszont nagyobb baj, mintha rossz lenne.

És nem elsősorban azért, mert Bereményi Géza valóban jó srác, aki annyi mindent tudott adni a dalszövegeivel és a filmjeivel - kiváltképp a Tanítványokkal –, és akinek az ember óhatatlanul is szorít, hogy végre robbanjon már el a tolla, hanem sokkal inkább azért, mert valahogy bennünk ég a kimondatlan vágy, hogy íróként is jusson el már arra a színvonalra, ahová a dalokkal eljutott, és akkor mindegy is, hogy jó srác-e vagy sem, hiszen bizonyos, hogy maga is erre a pillanatra vár. Csakhogy a Legendárium nem lett elég méltó.

És nem lett a Vadnai Bébi sem, ami egyáltalán nem rossz regény. Hiszen Bereményi annyira tehetséges, hogy egész egyszerűen nem tud rosszat csinálni, akármihez nyúl is, abbólmindig lesz valami, amire néha rá lehet mondani, hogy „igen, ez az!”, sokszor azonban csak azt, hogy: „na jó”. Na jó,megvolt Széchenyi, megvolt hát a Vadnai Bébi is, az életnek ez a furcsa szelete is letudva, a maga nagyon is bereményis figuráival.

Megvolt hát az egykori ünnepelt bárkirálynő, aki a háborúban egy németszimpatizáns orvossal kavarodik vad szerelembe, megvolt hát e szerelem gyümölcse, a hetvenes évekbeli irodalmi galeriben is kívülálló férfi, akinek az élete eleve meghatározottá válik.

S ott van ő, a hetvenes évek kezdő írója, aki megpróbálja megtudni, hogy valójában véletlenül nem testvére-e ennek a lázas fiatalembernek. Minden adott, minden megvan, a szereplők felvonulnak, mintha csak egy-egy filmjelenetben lennénk, egy snitt: bár, egy snitt: hetvenes évekbeli söröző, szépreményű értelmiségi palántákkal, egy snitt: poros szoba, ahol az ifjú író faggatja rokonait a múltjukról, egy snitt: kórház, szerelem első látásra, egy snitt: a háborús Budapest, ahogy várják egymást a szerelmesek, egy snitt: bolondokháza.

Snittre snitt, kissé komplikált cselekményszövésben, de jól körülhatárolható jelenetekben, snitt snittre hajlik, borul, árad, s már kész is a regény, Bereményi Géza nagyregénye, a Vadnai Bébi. Írta: Bereményi Géza, forgatókönyvíró: Bereményi Géza, operatőr: Bereményi Géza. És mivel Bereményi tényleg annyira tehetséges, amilyennek megismerhettük, írt egy nézhető könyvet. De nem jó könyvet. És Bereményihez, az egykorihoz nem illik, nem passzol, nem elég nem rossz könyvet írni: jót kellett volna. És minden adott hozzá, hogy jó legyen, hogy nagy legyen akár.

Minden megvan, tűéles megfigyelések, karikírozó hajlam, jó egyensúlyozó képesség a giccs és az érzelmek határán, a giccskacér leküzdése egyszerű mondatokkal, az érzelmek dúsítása bővítményekkel, mintha a szerző kívülről látná, hogy épp mire van szükség. Szemmércéjének megfelelően adagolná a történetet és saját kimunkált írói eszköztárát, tán még azt is előre megjósolva, hogy valamely figurában ki fog önmagára ismerni és megsértődni miatta, de már azt is tudta, hogy ezt mivel szerelje le.

De nem csak ezt látta: maga előtt látta írás közben azt is, hogy ki játssza majdan a szerepeket. Az ifjú és bohó Vadnai Bébit, az öreget, a náci tiszteket, a snájdig doktort, az udvarlókat, a szerencsétleneket és náluk is szerencsétlenebbeket egyaránt, ki játssza a vélt apát, ki játssza az ifjú irodalmárokat, ki a befutottat, talán csak azt nem találta ki, hogy ki játssza őt, az ifjú írót, Bereményit. Mert ha tudná, sosem írta volna körbe önmagát úgy, mint az esőt: „Olyan ez a korszak, amiben élek. Tudnivaló, hogy majdan úgyis eláll ez az eső, pedig most végeláthatatlannak tűnik. Gyengül, erősödik, ahogyan a cseppek száma ingadozik, de szanaszét fog hullani ez az eső, nyom nélkül eltűnik a földben, még az emléke sem maradandó.”

Így van ez valahogy azokkal a regényekkel is, amelyek nem sikerülnek. Bereményinek azért nem sikerült, mert önmagával nem tud mit kezdeni. Miközben regényt akar írni, pontosan tudja, hogy a Vadnai Bébivel írt egy szép, vászonra kívánkozó filmtörténetet. Ez sem lenne kevés, de a Vadnai Bébi többnek akar látszani – és akkor már jobb volna, ha rossz lenne, mert akkor legalább a könyv minden porcikájában érezni lehetne a Bereményivel való szakítás nagy kísérletének eleven küzdelmét. De a Vadnai Bébi nem rossz. A rossznál rosszabb, mert nem jó.

Magvető, 304 oldal, 2990 forint

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.